„A fűnyírás népbetegség”

Óvári Miklós természetvédő-botanikus

Mire használják a növények a temetőket és az emberek a damilos kaszálást? Mi köze Karády Katalinnak a Balaton partjához, és miért nem érdemes haragudni az érdes békanyálra? A balatoni növényvilágról kérdeztük a botanikust.

Magyar Narancs: Mutat-e számottevő eltéréseket az északi és a déli part növényvilága?

Óvári Miklós: Az északi part szikláin főképp száraz gyepeket és erdőket találunk, a déli parton a vizes élőhelyek dominálnak. Az északi part felett emelkedő mészkő és dolomit dombsor monotóniáját számos egyéb geológiai formáció színesíti, mint a tanúhegyek bazaltja vagy a vörös homokkő. Már ezeken is eltérő növényvilág él, ám ezekhez képest igen nagy változás a Balaton aszimmetrikus árkának déli partján díszlő növényzet, mely felszíni szilárd kőzet hiányában üledékeken – löszön, homokon, tőzegen – fejlődött.

false

MN: A Balaton környéke sűrűn beépített terület. Igaz, hogy a védett, értékes növényfajokat zömmel a zártkertekben vagy az elhagyott temetőkben találjuk meg?

ÓM: A védett, értékes fajok a természetes élőhelyeken találják meg létfeltételeiket, ott képesek fennmaradni. Ilyen élőhelyeket csak a hagyományos extenzív gazdálkodás – a kaszálás, legeltetés – tudott fenntartani. A falvak hátsókerti gyepjeinek, gyümölcsöseinek deklasszálása után mára valóban a zártkertek zugai, régi temetők félreeső sarkai a flóra utolsó menedékhelyei. Ám ezek az ökológiai „stepping stone”-ok is egyre fogynak, hiszen a zártkerteket vagy felhagyják, vagy elkezdik fűnyírózni. A temetők helyzete is egyre kilátástalanabb, a téves rendképzet lassan mindenütt felülírja a józan észt és a hatályos természetvédelmi jogszabályokat. Persze senki nem várja el, hogy az idős, sokszor mozgásukban korlátozott emberek derékig érő gazban jussanak el szeretteik sírjához. De a sírokon túli területeket, sarkokat, szegélyeket miért kell leborotválni?

MN: Valóban károkat okoz az oly népszerű fűnyírás?

ÓM: A fűnyírás az utóbbi évek szülötte, mára már kórossá vált népbetegség. A jelenséget kiváltó okokról megoszlanak a vélemények, de két fontos tényezőben egyetértenek. Az egyik, hogy az állattartás gyakorlatilag megszűnt, így a fűre és a szénára nincs szükség. Ezzel együtt a kézi kaszálás is kiment a divatból, ám a fűnyírók a magas füvet nem tudják levágni, ezért kell sokszor nyírni. A másik ok, amely bizonyára nagy szerepet játszik, hogy a nyírt, golfpálya jellegű gyep a jólét és a békés semmittevés szimbóluma lett. A rendszerváltást követően Nyugatra látogató honpolgáraink ezt látták a falvakban, és ez a jólét szinonimájaként rögzült az agyakban. A fajgazdag gyepek is többnyire emberi tevékenységre jöttek létre, az a faj maradt meg, ami az évi egy-kétszeri kaszálást kibírta. De a mai kéthetenkénti fűnyírásokat csak a legigénytelenebb kozmopolita fajok képesek túlélni, a gyepek „színét” adó tarka virágkavalkád eltűnik, számos ritka és védett növény is egy-két év alatt kipusztul. A dolog csúcspontja a damilos kaszálás: e tevékenységnek hála sok kis szabad talajfelszín keletkezik, aminél jobb helyet akarva sem lehetne csinálni a rohamra váró parlagfűhadaknak. Persze, a gyepekben élő számos állatfajra is hasonló sors vár. Mindez az amúgy is csapadék­hiányossá váló tenyészidőszakban a termőföld még nagyobb kiszárítását segíti elő.

MN: A tó környéki infrastrukturális beruházások, útépítések men­nyiben veszélyeztetik a védett élőhelyeket? Akadnak jó példák, kecske-káposzta megoldások?

ÓM: Az utolsó nagy beruházás az M7-es dél-balatoni berkeken áthaladó szakaszának megépítése volt. Tény, hogy a tervezés és építés során figyelmet kaptak az ökológiai kérdések, ám az érintett berkek, lápok tekintetében ennek a hatásai egyértelműen csak hosszabb monitorozás után lesznek láthatók.

MN: A Balaton mára gyakorlatilag körbe lett betonozva. Milyen képet mutatott a tó és a környék élővilága a betonkultusz előtt?

ÓM: Nemrég láttam egy Karády-filmet, amelyben a Duna-kanyar fövenyén sétálgattak a szereplők. Hát, valahogy úgy nézhetett ki a Balaton-part is, mai szemmel elképzelhetetlen, idilli állapotok voltak azokban az időkben. Azon a néhány partszakaszon (Bázsai-, Szigligeti-öböl, Zala-torkolat, Fenékpuszta), amely valahogy megmenekült, nincs beépítve, a vizes élőhelyek természetes növényközösségei vívják harcukat a betolakodó idegenhonos fajok inváziójával. A Balaton növényzetének képéről egy korabeli, nagyon remek munka áll rendelkezésünkre, melyet a kitűnő botanikus, Borbás Vince írt, és a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága adott ki 1900-ban. Ez a víz, a part és a parton túli területek növényvilágát is részletesen bemutatja. Bár a könyvben megfogalmazottak felett sok tekintetben eljárt az idő, Borbás meglátásai és adatai ma is biztos alapját, kiindulópontját jelentik a Balaton környékét kutató botanikusoknak.

MN: A tó mai képe a déli partról leváló öblök, a berekvilág jó részének lecsapolása nyomán alakult ki – mi maradt meg ezeknek a speciális élővilágából?

ÓM: Az egykor kiterjedt berekvilág mára sokat változott. A beépítések, lecsapolások, vonalas létesítmények hatásai nyomán a talajvízszint lesüllyedt, sok helyütt eltűnt, vagy csak időszakosan van jelen. A folyamat eredőjeként a vizes élőhelyek pusztultak, uniformizálódtak, a ritka, értékes növényzet eltűnt, átalakult. Ugyan­az a folyamat, mint a városok urbanizálódott madárfaunájánál. Aki nem tud változni, elveszik.

MN: Mennyire jelentenek gondot a tó környékén az inváziós növényfajok?

ÓM: Hazánkban 2014-ben 74 idegenhonos inváziós növényfajt tartottak nyilván a szakemberek, ám ez a szám évről évre emelkedik. A fásszárúak közül az akác és a bálványfa áll a lista élén, melyeket többnyire vonalas létesítmények, vasútvonalak és közutak mentén találunk, de egyre erősödik az ezüstfa terjedése is. Tihanyban a felhagyott telkeken sűrű erdővé válik, de a vízparton is sok helyütt megjelenik. Újabban az amerikai kőris is terjed a nádasokban, magas sásosokban, bokorfüzesekben, és bő termése a szél szárnyán messze szállva segíti a további terjedését. A bolygatott területeken újabban az illatos nyáriorgona jelent meg. A vízen kívüli, parton „álló” vizes élőhelyeket a kanadai és magas aranyvessző gyomosítja. Sok helyütt ún. fátyoltársulás látható, amit a süntök összefüggő állománya alkot a nádason, mocsárréten, sásoson álcahálószerűen elterülve. Az említett inváziós fajok elleni védekezés mindenütt nehéz, de ez a Balaton-parton szinte lehetetlen. Az utóbbi időben a Balaton-környéki meleg vizű befolyókban illegálisan termesztett akváriumi növények borzolják a kedélyeket, ugyanis fennáll a veszélye, hogy valamelyik faj adaptálódik, és nagy területen elszaporodik a tóban. Egyes kutatók szerint az enyhe telek mellett ez csupán idő kérdése…

MN: Vannak olyan organizmusok, amelyeket nem túl hízelgően szoktunk emlegetni. Mikor és miért terjedt el például a tóban az érdes békanyál?

ÓM: Az érdes békanyál egy fonalas zöldalga, ami az egész planétán elterjedt. Életfeltételeit csupán a part menti sekély, 10-20 centiméter mélységű, gyorsan felmelegedő vízben találja meg, ahol hamar képes elszaporodni. Ugyanakkor a kissé mélyebb vízben már nem él meg. A védelmében el kell mondjam, hogy a látványa okozta rossz érzésen túl az emberre semmilyen káros hatása nincs, nem rontja a vízminőséget, és a pletykákkal ellentétben nem okoz semmilyen ki­ütést. Csupán az alacsony vízállás velejárója.

Az ütközőzóna

Óvári Miklós a Balaton különleges és veszélyeztetett növényfajairól

A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, a földtörténeti időkben bekövetkezett földmozgások során kialakult tektonikus eredetű, sekély vizű ároktó. Nagyságából és elhelyezkedéséből adódóan több flórajárás ütközőzónája. Ezek az eltérő növényzetű területek más- és más szempontból érdekesek. Az északi part számos sziklai és szárazgyepi fajnak ad otthont. A tó keleti végének magas löszfalán a keleti sztyeppek jellegzetes növénye, a tátorján éri el elterjedésének határát. Az északi part felett húzódó dolomittömb molyhostölgyeseiben, cserszömörcés bokorerdeiben olyan ritka növények találhatók, mint az ezüstös útifű, fehéres csűdfű és számos orchidea. Tihanyban a vetővirág, őszi csillagvirág él. A tanúhegyek adnak otthont több, hazánkban nagyon ritka növénynek, mint a borostyánfojtó vajvirág, buglyos kőtörőfű, szirti ternye vagy a cselling. A dolomitnövényzet a Keszthelyi-hegységben számos szubmediterrán elemmel teljesedik ki.

A legveszélyeztetettebb fajok a tó környékén a már említett tátorján, a Holuby-bangó. A nádasok védett fajai közül a nádi boglárka, a gyilkos csomorika, a gázló. A vizes élőhelyek, így a mocsarak, lápok a legveszélyeztetettebb élőhelyek közé tartoznak országszerte, ez nincs másképp a Balaton mentén se. A mocsári és poloskaszagú kosbor, az ujjaskosborok, az árokvirág, a tengerparti szittyó, a pókbangó mellett számos víz jelenlétéhez kötődő növényt sorolhatunk ide.

A Bázsai-öbölben húsz éve még élt az országosan ritka posvány kakastaréj, de a termőhely változatlan állapota ellenére évek óta nem találják. A nádasok fajai is eltűnnek. A nagy kiterjedésű, lakott területektől és humán hatásoktól távolabb eső nádasokban még megtalálható a nádiboglárka, a kisfészkű aszat, a gyilkos csomorika vagy a legkisebb hazai ernyősvirágzatú növény, az alig palaszeg méretű levéllel rendelkező gázló. A folyamatot a közvetlen emberi hatásokon túl a globális éghajlati és klimatikus változások is erősítik.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.