A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1870-es évek elején egyezett meg a Pesti indóházat (a későbbi Nyugati pályaudvar) és az innen induló vasútvonalakat birtokló osztrák államvasúttal abban, hogy az pótolja évtizedes mulasztását, és vasúti átkelőket épít a pálya mentén. 1874-ben adták át a Ferdinánd híd, a Hajcsár (Bajza) utcai gyalogos alagút, illetve az Aréna (Dózsa György) úti aluljárót, ahová kocsival be lehetett hajtani. Az csak jóval később derült ki, hogy a méretek miatt villamospályát nem vezethetnek át a viadukt alatt. Ezért a századforduló után, az aluljáró mindkét oldalán létesült villamos-végállomás.
1928-ban a 10-es és 23-as villamosok a MÁV Kórháznál kialakított hurokban kanyarodtak vissza a Podmaniczky utcába, az akkori 2-es villamosok pedig a Vágány utcánál kialakított fejvégállomásig közlekedtek. Mindez azt jelentette, hogy az Aréna úton villamosozóknak az aluljáróban át kellett sétálniuk az egyik végállomásról a másikra. E kényelmetlenségnek egyre több kritikusa volt, s az említett 1928-as évben már arról számolt be a Friss Ujság, hogy a főváros közlekedésügyi bizottságának ülésén egyhangú megállapítást nyert, hogy „a villamosvonalnak az aluljárón való átvezetése igen kívánatos és sürgős”. A szakemberek két megoldási lehetőséget is felvázoltak. Az olcsóbb az lett volna, ha a viadukthoz nem nyúlnak, és a kocsiutat süllyesztik le 90 centiméterrel, és csak egy villamosvágányt vezetnének át úgy, „hogy a közlekedés kitérő forgalommal létesülne és maradna hely a kocsiközlekedés számára is”.
A drágább változat az Aréna út kiszélesítésével és új műtárgy építésével számolt, amely alatt két vágány is elfér. De tíz évig semmi nem történt, legközelebb 1938-ban került elő az aluljáró ügye, azt ígérték, hogy a kormány munkaprogramja nyomán elsőnek az Aréna úti aluljárót építik át, a kocsiforgalom számára 12 méter, a villamosok részére 5 méter, a gyalogosok számára pedig 2×4 méteres úttest készül, de ismét nem történt semmi. Négy évvel később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tett ígéretet arra, hogy az aluljárót „tanulmány tárgyává teszik”, ami a háborús években azt jelentette, hogy érdemi lépésekre a közeljövőben sem lehet számítani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
