helyrajzi szám

Dózsa György úti aluljáró

Lokál

1945 után az Aréna utat Dózsa György útra keresztelték át, de az aluljáró kiszélesítése csak 1950 márciusában kezdődhetett el.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1870-es évek elején egyezett meg a Pesti indóházat (a későbbi Nyugati pályaudvar) és az innen induló vasútvonalakat birtokló osztrák államvasúttal abban, hogy az pótolja évtizedes mulasztását, és vasúti átkelőket épít a pálya mentén. 1874-ben adták át a Ferdinánd híd, a Hajcsár (Bajza) utcai gyalogos alagút, illetve az Aréna (Dózsa György) úti aluljárót, ahová kocsival be lehetett hajtani. Az csak jóval később derült ki, hogy a méretek miatt villamospályát nem vezethetnek át a viadukt alatt. Ezért a századforduló után, az aluljáró mindkét oldalán létesült villamos-végállomás.

1928-ban a 10-es és 23-as villamosok a MÁV Kórháznál kialakított hurokban kanyarodtak vissza a Podmaniczky utcába, az akkori 2-es villamosok pedig a Vágány utcánál kialakított fejvégállomásig közlekedtek. Mindez azt jelentette, hogy az Aréna úton villamosozóknak az aluljáróban át kellett sétálniuk az egyik végállomásról a másikra. E kényelmetlenségnek egyre több kritikusa volt, s az említett 1928-as évben már arról számolt be a Friss Ujság, hogy a főváros közlekedésügyi bizottságának ülésén egyhangú megállapítást nyert, hogy „a villamosvonalnak az aluljárón való átvezetése igen kívánatos és sürgős”. A szakemberek két megoldási lehetőséget is felvázoltak. Az olcsóbb az lett volna, ha a viadukthoz nem nyúlnak, és a kocsiutat süllyesztik le 90 centiméterrel, és csak egy villamosvágányt vezetnének át úgy, „hogy a közlekedés kitérő forgalommal létesülne és maradna hely a kocsiközlekedés számára is”.

A drágább változat az Aréna út kiszélesítésével és új műtárgy építésével számolt, amely alatt két vágány is elfér. De tíz évig semmi nem történt, legközelebb 1938-ban került elő az aluljáró ügye, azt ígérték, hogy a kormány munkaprogramja nyomán elsőnek az Aréna úti aluljárót építik át, a kocsiforgalom számára 12 méter, a villamosok részére 5 méter, a gyalogosok számára pedig 2×4 méteres úttest készül, de ismét nem történt semmi. Négy évvel később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tett ígéretet arra, hogy az aluljárót „tanulmány tárgyává teszik”, ami a háborús években azt jelentette, hogy érdemi lépésekre a közeljövőben sem lehet számítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.