helyrajzi szám

Dózsa György úti aluljáró

Lokál

1945 után az Aréna utat Dózsa György útra keresztelték át, de az aluljáró kiszélesítése csak 1950 márciusában kezdődhetett el.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1870-es évek elején egyezett meg a Pesti indóházat (a későbbi Nyugati pályaudvar) és az innen induló vasútvonalakat birtokló osztrák államvasúttal abban, hogy az pótolja évtizedes mulasztását, és vasúti átkelőket épít a pálya mentén. 1874-ben adták át a Ferdinánd híd, a Hajcsár (Bajza) utcai gyalogos alagút, illetve az Aréna (Dózsa György) úti aluljárót, ahová kocsival be lehetett hajtani. Az csak jóval később derült ki, hogy a méretek miatt villamospályát nem vezethetnek át a viadukt alatt. Ezért a századforduló után, az aluljáró mindkét oldalán létesült villamos-végállomás.

1928-ban a 10-es és 23-as villamosok a MÁV Kórháznál kialakított hurokban kanyarodtak vissza a Podmaniczky utcába, az akkori 2-es villamosok pedig a Vágány utcánál kialakított fejvégállomásig közlekedtek. Mindez azt jelentette, hogy az Aréna úton villamosozóknak az aluljáróban át kellett sétálniuk az egyik végállomásról a másikra. E kényelmetlenségnek egyre több kritikusa volt, s az említett 1928-as évben már arról számolt be a Friss Ujság, hogy a főváros közlekedésügyi bizottságának ülésén egyhangú megállapítást nyert, hogy „a villamosvonalnak az aluljárón való átvezetése igen kívánatos és sürgős”. A szakemberek két megoldási lehetőséget is felvázoltak. Az olcsóbb az lett volna, ha a viadukthoz nem nyúlnak, és a kocsiutat süllyesztik le 90 centiméterrel, és csak egy villamosvágányt vezetnének át úgy, „hogy a közlekedés kitérő forgalommal létesülne és maradna hely a kocsiközlekedés számára is”.

A drágább változat az Aréna út kiszélesítésével és új műtárgy építésével számolt, amely alatt két vágány is elfér. De tíz évig semmi nem történt, legközelebb 1938-ban került elő az aluljáró ügye, azt ígérték, hogy a kormány munkaprogramja nyomán elsőnek az Aréna úti aluljárót építik át, a kocsiforgalom számára 12 méter, a villamosok részére 5 méter, a gyalogosok számára pedig 2×4 méteres úttest készül, de ismét nem történt semmi. Négy évvel később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tett ígéretet arra, hogy az aluljárót „tanulmány tárgyává teszik”, ami a háborús években azt jelentette, hogy érdemi lépésekre a közeljövőben sem lehet számítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.