Épített környezeti nevelés az élhetőbb terekért

Lehet itt pancsolni?

  • Kránicz Dorottya
  • 2021.12.01 21:00

Lokál

Szabad-e fürdeni a szökőkútban? Mitől jó egy iskolaudvar? Milyen érzés budainak vagy csepelinek lenni? A kultúrAktív nevű civil szervezet célja a fiatalok érzékenyítése az épített környezet iránt.

„Az ArchiKids programban az idén a Gellért tér környékét jártuk be a gyerekekkel – idézi fel Guba Anna pedagógus, a kultúrAktív alelnöke –, megnéztük Cseh Tamás szobrát, és beszélgettünk a földbe vésett árnyékképről, ami a zenész életében fontos szerephez jutott indián kultúrát szimbolizálja. Ezután a gyerekek is a földre rajzolhatták a nekik fontos dolgokat. Aztán átmentünk a Forrásházhoz, ahol kaptak papírt, zsír­krétát, és lesatírozhatták a falakat díszítő domborműveket – ezt borzasztóan élvezték. Majd felmentünk a Sziklakápolnához, ahol egy új perspektívából, felülről tudtunk ránézni a tájra, és a gyerekek az ott található tárgyakból megpróbálták leképezni a látottakat. Az épített környezeti nevelésben a cselekvő megismerés a fontos, a játék, az alkotás, és ezeken keresztül a kapcsolódás.”

 

Van beleszólásuk

Az épített környezeti nevelés viszonylag friss pedagógiai irányzat, amelyet a felgyorsult urbanizációs folyamatok hívtak életre. A kapcsolat az épített környezettel már az egészen kicsi gyerekek szocializációs és kognitív fejlődésére is hatással van, így a módszer elsődleges célja, hogy életkornak megfelelően segítsen tudatosítani a kapcsolódási módokat. A puszta megismerés azonban csak az első lépés, eszköz ahhoz, hogy a gyerekek magabiztosan tájékozódjanak, és később bele is szóljanak környezetük alakulásába.

Az elmúlt években rengeteg környezetpszichológiai kutatás bizonyította, hogy tereink jellegzetességei a mentális állapotunkra vagy a teljesítményünkre is hatással lehetnek. Egy osztályterem kialakítása befolyásolja a diákok tanulmányi eredményeit, egy konferenciaterem elrendezése meghatározhatja a hozzászólások számát, egy park szerkezete hatással van arra, hogy mennyire szívesen próbálunk ki spor­tokat, a városfejlesztési megoldások meghatározhatják a bűnözés mértékét. Ha elkezdünk gondolkodni a minket körülvevő terekről, azzal az első lépést megtesszük egy újfajta állampolgári tudatosság felé, amely végül a mi igényeinket szolgáló épített környezethez és tudatosabb térhasználathoz vezethet. A kultúrAktív tapasztalatai szerint ez a legtöbb felnőtt számára is újdonság.

„Az Urbanity társasjátékot 2015 óta fejlesztjük, ebben hétköznapi városi szituációkról vitázunk a járókelőkkel” – mondja Szilágyi-Nagy Anna, a kultúrAktív elnöke. „Akár egy olyan egyszerű kérdésre is, mint az, hogy lehet-e fürödni a szökőkútban, rengetegféle választ szoktunk kapni. Mi a helyzet akkor, ha díszszökőkútról van szó, vagy ha hőségriadó van? Pancsolhat-e egy kisgyerek, higiénikus-e a víz? Erről másképpen gondolkodik egy budapesti vagy egy törökbálinti, más szabályok érvényesek a különböző mikroközösségekben.”

Miközben hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az épített környezetre, mint eleve adott, kizárólag felülről meghatározott állandóra, az elemző, problémameg­oldó gyakorlatok rávezetik a gyerekeket, hogy az épített környezetet a társadalom, a tágabb és szűkebb közösségek igényei formálják, ezekben a folyamatokban pedig akár ők is részt vehetnek – még akkor is, ha történetesen háromévesek.

Amikor a tereinket alakítjuk, valójában figyelmen kívül hagyjuk a közösség jó egynegyedének véleményét, hiszen az emberiség mintegy 26 százaléka 15 év alatti. „Mi történne, ha a gyerekekkel terveztetnénk meg a városainkat?” – teszi fel a kérdést Mara Mintzer várostervezési szakember. A coloradói Growing Up Boulder programban 2012 és 2014 között 200 fiatallal dolgoztak együtt óvodásoktól gimnazistákig a Boulder városában található egyik park átalakításán, hogy aztán a gyerekek ötletei közül több ténylegesen meg is valósuljon. A közös munka során először intézményekbe látogattak, ahol prezentálták a gyerekeknek az átalakításra szoruló park problémáit. Ezután arra kérték őket, osszák meg a saját ötleteiket, majd közösen is ellátogattak a parkba, ahol a gyerekek fényképezőgéppel rögzítették a nekik tetsző és nem tetsző részleteket. A nagyobbak az interneten kutattak hasonló területekről és problémákról, majd várostervezőket hívtak az osztályokba, és közösen gondolkodtak innovatív megoldásokon. Négy évvel később több, gyerekek által javasolt ötlet is megvalósult: kiépítették a parkot átszelő patak partját, hogy a gyerekek biztonságosan közelíthessék meg a vizet, illetve korcsolyapályát és bicikliutat alakítottak ki.

Guba Anna is megerősíti, hogy a környezeti nevelés fontos célja, hogy a gyerekek tudatosítsák, nekik is van beleszólásuk a környezetük alakításába: „Az Alakítsd az iskolád nevű projektünkben az iskolaudvar fejlesztésébe vonjuk be a diákokat. A gyerekeknek érezniük kell, hogy számít a véleményük, és hogy a döntéseik nyomán úgy formálódnak a tereik, hogy azokban tényleg jól érezhessék magukat.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Komáromi Zoltán: Ezzel a vírussal nem lehet együtt élni

  • Bányai György
A DK egészségpolitikusa, gyakorló háziorvos szerint kormányváltás esetén a karanténszabályok szigorú betartásával, nagy számú teszteléssel és a harmadik, negyedik oltás beadásával jövő tavasszal megállítható lenne a járvány.