helyrajzi szám

Otthon Áruház

Lokál

Miután 1948-ban az áruházakat is államosították, nagyjából megszűnt az áruválaszték, és hiánycikké vált egy sor olyan hétköznapi tárgy – a tűzkőtől a harisnyáig –, amelyekről senki nem gondolta, hogy valaha hiányozhatnak a boltok polcairól.

Noha a korszak népszerű operettfilmjében, az Állami Áruházban azt látjuk, hogy minden kapható, és a szocializmusban nem verik át a vevőket, a nézők ezt ugyanúgy viccnek tekintették, mint Latabár Kálmán poénjait.

Nem véletlen, hogy az 1956 utáni konszolidáció egyik legfontosabb elemének az áruhiány megszüntetését tekintették, amit – bizonyos mértékig – sikerült is elérni a hatvanas évek elejére. Továbbra is hiánycikknek számított egy csomó minden, de a választék bővült, és hamarosan már a specializálódás jegyében szervezték át a régi áruházakat és nyitották meg az újakat. A legnagyobb feltűnést a Rákóczi út 74–76. szám alatt, a korábbi Magyar Divatcsarnok helyén létesült Otthon Áruház keltette, amely 1961 őszén nyílt meg. „Hazánkban most létesítenek először ilyen típusú áruházat. (…) Aki a lakását kívánja berendezni, mindent egy helyen megtalálhat: háztartási cikkeket, fa- és vasárut, edényeket, üveget és porcelánt, különböző műanyagokat, elektromos háztartási cikkeket, hőelektromos készülékeket, világítás-felszereléseket, lakástextilt és bútort árusítanak itt” – sorolta a Népszabadság tudósítója, kiemelve azt, hogy az áruház 200 alkalmazottat foglalkoztat, és naponta „körülbelül 30–40 vagon árut értékesít”. E döbbenetes mennyiség leginkább abból adódott, hogy az Otthon elsősorban bútoráruházként működött, pontosabban az egyetlen áruházként, ahol bútort is árultak. A specializálódás jegyé­ben a többi áruházban ugyanis megszüntették bútorkereskedelmet.

Ám az Otthon Áruház fénykora csak a hatvanas évek végéig tartott. Már 1968-ban arról cikkeztek, hogy nagyobb bútoráruházra lenne szükség, 1974-ben meg is nyílt a hatalmas és ultramodern Domus a Róbert Károly körúton, így az Otthon Áruház egy csapásra unalmas lakberendezési bolttá változott, majd megkezdődött hosszú agóniája, amely az ezredfordulóig tartott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.