helyrajzi szám

Sportlovas

Lokál

A budapesti metró építkezése 1950-ben kezdődött, első szakaszát azonban csak 1970-ben adták át.

De nem azért, mert húsz éven át fúrták volna az alagutat. Az építkezést négy év után leállították, és csak a hatvanas évek közepén folytatták. Az 1954-es leállás oka a túlzott költekezés volt, a metró a Rákosi-korszak legdrágább beruházásaként nem csak közlekedési eszköznek és atombunkernek épült, az eredeti tervek szerint a szocialista realista művészet kiteljesedését is szolgálnia kellett volna. Ennek jegyében tervezték meg az állomásokat, amelyek közül azonban csak a Kerepesi út és a Hungária körút sarkán lévő Népstadion elnevezésű végállomást tudták felépíteni. A két, bizánci jellegű kupolás csarnokból álló építményt 1968-ban bontották le, ám azt nem sejtette az utazóközönség, hogy a tervezők az enteriőrt illetően nemcsak pénztárfülkékben és trafikokban gondolkodtak, hanem mindenféle műalkotásokban is. Már 1950-ben pályázatot hirdettek, s egy év múlva a Szabad Művészet című folyóiratban mutatták be a győztes pályaműveket, két évvel később pedig a Magyar Építőművészet már kifejezetten a Népstadion végállomás „képzőművészeti díszítéséről” jelentetett meg tanulmányt. „A kettős állomásépület közötti hatvanméteres díszudvar közepén szökőkút áll, s az épületek közti lépcsőfeljárókat hat 2,70 méter magas sportszobor díszíti: Fekete Géza Ökölvívója, Ferenczy Béni Úszónője, Grandiner Jenő Súlydobója, Kamocsai István Vívója, Kocsis András Teniszezőnője és Ungvári Lajos Labdarúgója. A szobrok a lépcsőfeljáratok párkányán állnak. A széles lépcsőfeljárat két végére egy-egy lovas szobor kerül, Pátzay Pál és Szabó Iván alkotása” – sorolták a szobormodellekkel illusztrált írásban, mivel azt álmukban sem gondolták, hogy a metróépítést hamarosan leállítják. De a műalkotások így is elkészültek. Nem tudni, hogy pontosan mikor születtek a tanulmányban felsorolt szobrok és hol tárolták azokat, ám az bizonyos, hogy a hatvanas évek végéig sikerült az összeset felállítani egymástól távol eső közterületeken. A sportolószobrok egyik fele az almásfüzitői sportpálya kapuoszlopaira került, a másik a dunaújvárosi strandra, Szabó Iván lovas szobrát pedig előbb az Albertirsai úti galopp-pálya (ma Kincsem Park) közelében, a jelenlegi Hungexpo területén helyezték el, majd 1972-ben Kiskunhalasra szállították, és azóta is ott látható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.