De nem azért, mert húsz éven át fúrták volna az alagutat. Az építkezést négy év után leállították, és csak a hatvanas évek közepén folytatták. Az 1954-es leállás oka a túlzott költekezés volt, a metró a Rákosi-korszak legdrágább beruházásaként nem csak közlekedési eszköznek és atombunkernek épült, az eredeti tervek szerint a szocialista realista művészet kiteljesedését is szolgálnia kellett volna. Ennek jegyében tervezték meg az állomásokat, amelyek közül azonban csak a Kerepesi út és a Hungária körút sarkán lévő Népstadion elnevezésű végállomást tudták felépíteni. A két, bizánci jellegű kupolás csarnokból álló építményt 1968-ban bontották le, ám azt nem sejtette az utazóközönség, hogy a tervezők az enteriőrt illetően nemcsak pénztárfülkékben és trafikokban gondolkodtak, hanem mindenféle műalkotásokban is. Már 1950-ben pályázatot hirdettek, s egy év múlva a Szabad Művészet című folyóiratban mutatták be a győztes pályaműveket, két évvel később pedig a Magyar Építőművészet már kifejezetten a Népstadion végállomás „képzőművészeti díszítéséről” jelentetett meg tanulmányt. „A kettős állomásépület közötti hatvanméteres díszudvar közepén szökőkút áll, s az épületek közti lépcsőfeljárókat hat 2,70 méter magas sportszobor díszíti: Fekete Géza Ökölvívója, Ferenczy Béni Úszónője, Grandiner Jenő Súlydobója, Kamocsai István Vívója, Kocsis András Teniszezőnője és Ungvári Lajos Labdarúgója. A szobrok a lépcsőfeljáratok párkányán állnak. A széles lépcsőfeljárat két végére egy-egy lovas szobor kerül, Pátzay Pál és Szabó Iván alkotása” – sorolták a szobormodellekkel illusztrált írásban, mivel azt álmukban sem gondolták, hogy a metróépítést hamarosan leállítják. De a műalkotások így is elkészültek. Nem tudni, hogy pontosan mikor születtek a tanulmányban felsorolt szobrok és hol tárolták azokat, ám az bizonyos, hogy a hatvanas évek végéig sikerült az összeset felállítani egymástól távol eső közterületeken. A sportolószobrok egyik fele az almásfüzitői sportpálya kapuoszlopaira került, a másik a dunaújvárosi strandra, Szabó Iván lovas szobrát pedig előbb az Albertirsai úti galopp-pálya (ma Kincsem Park) közelében, a jelenlegi Hungexpo területén helyezték el, majd 1972-ben Kiskunhalasra szállították, és azóta is ott látható.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
