helyrajzi szám

Sportlovas

Lokál

A budapesti metró építkezése 1950-ben kezdődött, első szakaszát azonban csak 1970-ben adták át.

De nem azért, mert húsz éven át fúrták volna az alagutat. Az építkezést négy év után leállították, és csak a hatvanas évek közepén folytatták. Az 1954-es leállás oka a túlzott költekezés volt, a metró a Rákosi-korszak legdrágább beruházásaként nem csak közlekedési eszköznek és atombunkernek épült, az eredeti tervek szerint a szocialista realista művészet kiteljesedését is szolgálnia kellett volna. Ennek jegyében tervezték meg az állomásokat, amelyek közül azonban csak a Kerepesi út és a Hungária körút sarkán lévő Népstadion elnevezésű végállomást tudták felépíteni. A két, bizánci jellegű kupolás csarnokból álló építményt 1968-ban bontották le, ám azt nem sejtette az utazóközönség, hogy a tervezők az enteriőrt illetően nemcsak pénztárfülkékben és trafikokban gondolkodtak, hanem mindenféle műalkotásokban is. Már 1950-ben pályázatot hirdettek, s egy év múlva a Szabad Művészet című folyóiratban mutatták be a győztes pályaműveket, két évvel később pedig a Magyar Építőművészet már kifejezetten a Népstadion végállomás „képzőművészeti díszítéséről” jelentetett meg tanulmányt. „A kettős állomásépület közötti hatvanméteres díszudvar közepén szökőkút áll, s az épületek közti lépcsőfeljárókat hat 2,70 méter magas sportszobor díszíti: Fekete Géza Ökölvívója, Ferenczy Béni Úszónője, Grandiner Jenő Súlydobója, Kamocsai István Vívója, Kocsis András Teniszezőnője és Ungvári Lajos Labdarúgója. A szobrok a lépcsőfeljáratok párkányán állnak. A széles lépcsőfeljárat két végére egy-egy lovas szobor kerül, Pátzay Pál és Szabó Iván alkotása” – sorolták a szobormodellekkel illusztrált írásban, mivel azt álmukban sem gondolták, hogy a metróépítést hamarosan leállítják. De a műalkotások így is elkészültek. Nem tudni, hogy pontosan mikor születtek a tanulmányban felsorolt szobrok és hol tárolták azokat, ám az bizonyos, hogy a hatvanas évek végéig sikerült az összeset felállítani egymástól távol eső közterületeken. A sportolószobrok egyik fele az almásfüzitői sportpálya kapuoszlopaira került, a másik a dunaújvárosi strandra, Szabó Iván lovas szobrát pedig előbb az Albertirsai úti galopp-pálya (ma Kincsem Park) közelében, a jelenlegi Hungexpo területén helyezték el, majd 1972-ben Kiskunhalasra szállították, és azóta is ott látható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.