Az orosz demokrácia utolsó védelmezői a Verzión Filmfesztiválon

  • narancs.hu
  • 2024. november 8.

Mikrofilm

A Karavánról és kutyákról a Nobel-békedíjas Dmitrij Muratovot, a Novaja Gazeta munkatársait és a Memoria nevű civil szervezet tagjait mutatja be.

2021-ben a Nobel-békedíjat a Novaja Gazeta című, az utolsó független orosz napilapként emlegetett újság főszerkesztője, Dmitrij Muratov kapta, megosztva a Fülöp-szigeteki Maria Ressával. Muratov a harmadik orosz állampolgár a díj történetében Andrej Szaharov atomfizikus és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke után. A Putyin-rezsim azonban még nehezebbé tette az éltét. A díjazott a menekültek világnapja alkalmából elárverezte a 23 karátos aranyból készült kitüntetését, az 550 ezer dolláros kikiáltási díjból végül 103,5 millió dollár lett, melyet az újságíró teljes egészében felajánlott az UNICEF-nek, hogy ezzel segítse az ukrajnai háború elől menekülő gyermekeket. Muratov lapját már rég betiltották az újságba – az online kiadást Lettországból szerkesztik –, tavaly pedig az újságíró felkerült a külföldi ügynökök listájára, mert Putyinék szerint hamis vádakat terjeszt az ukrajnai háborúról, ami a hivatalos orosz narratíva szerint nem is háború. Az orosz törvények értelmében a külföldi finanszírozásban részesülő személyek és szervezetek külföldi ügynöknek nyilváníthatók, ami számos eljárást von maga után. Többek közt rendszeresen meg kell jelenniük kell a hatóságoknál, meg kell adniuk minden adatot a tevékenységeikről és a pénzügyeikről, a sajtóban és a közösségi médiában közölt anyagaiknál pedig mindig kötelesek jelezni a státuszukat.

Az idei Verzió egyik kiemelt témája a szomszédunkban dúló háború, Nem hallgatunk címmel azonban külön szekciót szenteltek az álhíreknek, cenzúráknak, a médiában futó hamis narratíváknak. Itt vetítik Askold Kurov Karavánról és kutyákról című dokumentumfilmjét is, mely az orosz demokrácia utolsó védelmezőit mutatja be a 2012-ben bevezetett ügynöktörvényen és azon keresztül, mindez hogyan érinti Muratovot és munkatársait, valamint a Memoria nevű civil szervezet tagjait. A filmet sorsdöntő évben, az invázió előtt és után forgatták.

A Karavánról és kutyákrólt két alkalommal is vetítik: november 10-én vasárnap 20:30-tól a Toldi mozi nagytermében, november 13-án szerdán 18:15-től a Toldi kistermében.

A vetítések után mindkét alkalommal jelen lesz Askold Kurov rendező, akitől kérdezni is lehet.

Dmitrij Muratov Nobel-békedíj átvételekor mondott beszédét korábban lapunk is közölte:

A Verzió Fesztivállal a Magyar Narancs idén is kiemelten foglalkozik. Fesztiválbeharangozónkat ide, a magyar filmekről szóló összefoglalónkat pedig ide kattintva érhetik el. Az esemény szakmai programjait itt foglaltuk össze, szubjektív filmajánlónkat pedig ide kattintva olvashatják. Somlyai Fanni programigazgatóval készült interjúnkat itt találják.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.