November 6-13. között immár 21. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, ezúttal is díjnyertes, fesztiválokat megjárt alkotásokkal, dokucsemegékkel és számos fontos, mai témával. A fesztiválról szóló beharangozónkat ide kattintva olvashatják, de külön cikket szenteltünk a magyar filmes blokknak is. A fesztivál nyitóprogramjáról ebben a cikkünkben van szó.
Idén 60 dokumentumfilm látható majd négy versenykategóriában és nyolc tematikus szekcióban. Mutatunk öt filmet, amelyet nem érdemes kihagyni.
KIX (rendezte: Révész Bálint és Mikulán Dávid)
A legnagyobb hírverést hagyományosan a fesztivál nyitófilmje kapja, az idén a seregszemlét megnyitó KIX pedig meg is érdemli a figyelmet. Világpremierje a jelenleg Európa legrangosabbjának számító, koppenhágai CPH:DOX fesztiválon volt, majd számos nemzetközi fesztiválra válogatták be és díjazták Amerikától Tajvanig. A rendhagyó dokut az alkotók tizenkét éven át készítették, épp ezért bélyegezték már a magyar Sráckornak is. Richard Linklater mesterművéhez hasonlóan ugyanis Révész és Mikulán alkotása is az élet kifürkészhetetlen útjait, a sors kiszámíthatatlan szeszélyeit igyekszik lencsevégre kapni. Ezek, ha elég sokáig figyelünk, már nem is tűnnek annyira kaotikusnak és megjósolhatatlannak: elég csak megnéznünk, ki honnan indult, milyen lehetőségekkel vágott bele az életbe, és máris szűkülnek a lehetőségei. Az alkotók a Boráros tér környékén találtak rá a 8 éves Sanyira és barátaira. Filmezni kezdték őket, összebarátkoztak; ez a kapcsolat pedig több mint egy évtizedig tartott, így láthatjuk, eleven kisgyerekből hogyan változott a főhős igazi bajkeverővé, akinek monogramja a rendőrségi hírekben köszönt vissza. A filmet a Cirko Film forgalmazza, így később szélesebb körben is látható majd a mozikban.
Vetítések:
november 8., péntek 20:30, Toldi - Nagyterem
Sugarcane (rendezte: Emily Kassie és Julian Brave NoiseCat)
A kolonizáció az idei Verzió egyik kiemelt témája, Kassie és NoiseCat filmje pedig a szekció egyik csúcspontjának számít. Mindketten díjnyertes riporterek, előbbi rövid dokumentumfilmjeiről is ismert. Filmjük Scorsese tavalyi eposzának a nem is olyan távoli rokona. A Megfojtott virágok azt mutatta be, hogyan gyilkolták meg Amerikában a húszas években az oszázs indiánokat, hogy így kaparintsák meg az olajvagyonukat. A Sugarcane helyszíne Kanada, ahol egy, a katolikus egyház fenntartásában működő iskola udvarán 2021-ben jelöletlen sírokat találtak. Az alkotók módszeresen eredtek a jelenség nyomába, a helyiek történetét középpontba állítva azt mutatják be, milyen szenvedéseken kellett átesniük a katolikus iskolában tanuló őslakos gyerekeknek. A film igazi, lassú lángon égő doku, amelynek hatása alól képtelenség kibújni. Számos fesztiválon, többek között a Sundance-en is díjazták, az előrejelzések szerint pedig az Oscar-jelölésre is komoly esélye van.
Vetítések:
november 7., csütörtök 18:30, Művész – Huszárik
november 10., vasárnap 18:15, Művész - Chaplin
Az életed nélkülem (rendezte: Rubi Anna)
Rubi Anna a Társaság a Szabadságjogokért munkatársaként évekig dolgozott a fogyatékkal élő közösségekkel és az őket segítő aktivistákkal, Az életed nélkülem az első egész estés dokumentumfilmje. Ennek középpontjában Magdi áll, aki több mint négy évtizede ápolja súlyos fogyatékossággal élő fiát, Ferit. Egyre többször gondolkodik el azon, mi lesz gyermekével, ha ő már nem lesz. Több sorstársával összefogva pert indít az állam ellen, hogy megépülhessen az az otthon, ahol a Ferihez hasonlók méltó életkörülmények között élhetnének. A film egyszerre megkapó és elkeserítő: bemutatja, milyen odaadást és áldozatvállalást jelent, ha valaki az otthonápolásnak szenteli életét, és hogy mindez az állami segítségnyújtás hiányában milyen kevésre elég. Ugyanakkor Magdi és társainak története felemelő is, hiszen azt az igazi, határt nem ismerő szeretetet mutatja be, amelyet ritkán látni, ráadásul közös harcuk össze is hozza őket. Az életed nélkülem november 7-étől az RTL+ Premiumon is debütál majd.
Vetítések:
november 7., csütörtök 18:00, Toldi – Nagyterem
november 10., vasárnap 20:30, Művész - Chaplin
Dahomey (rendezte: Mati Diop)
A rendező nevét a legtöbben 2019-es Az Atlantiak című, kísérteties, egyedi hangulatú filmjével ismerték meg. Ez volt az első nagyjátékfilmje, színésznőként azonban már több francia moziban feltűnt: először Claire Daines (Szép munka című filmjét, melyet nemrég a világ egyik legjobbjának választottak, ebben a cikkünkben mutattuk be) 35 pohár rum című 2008-as coming-of-age drámájában, legutóbb a Szerelemmel, szenvedéllyel című gyötrő szerelmi drámában, melyről itt írtunk bővebben. Legújabb alkotása, a Dahomey az idei Berlinálén elnyerte az Arany Medvét, és ugyancsak az Oscar egyik fő esélyeseként emlegetik. Ebben Diop a Benini Köztársaság harcát mutatja be, amelyet saját, egykori műkincseiért vív. A rendező nem agitál, inkább csak kérdez és felvet: mit jelentenek ezek a műtárgyak a beninieknek, egyáltalán, hogyan kellene szembenézniük saját múltjukkal és a francia gyarmatosítókkal? A film csúcspontját egy fűtött hangulatú vita jelenti, melynek résztvevői épp erről értekeznek. Diopnak a Dahomey-ben is sikerült megőriznie azt a sejtelmes, semmihez nem hasonlítható hangulatot, amelyet annyian dicsértek Az Atlantiakban is: saját, túlvilági hangjukon többek között a szállításra váró szobrok is megszólalnak benne.
Vetítések:
november 11., hétfő 18:00, Toldi – Nagyterem
november 13., szerda 20:30, Toldi - Kisterem
Szerelem, töredékekben (rendezte: Chloé Barreau)
A dokumentumfilmek hagyományosan a valóságot igyekeznek megragadni és bemutatni – de mi az a valóság, amely valóban érdemes erre? Attól, hogy valami megtörtént, tényleg máris filmalapanyaggá válik? A művészet ezen kérdései foglalkoztatják azokat az alkotókat, akik saját élettörténetükből inspirálódva készítenek dokumentumfilmeket. Ilyen a két Oscar-díjra jelölt Jay Rosenblatt is, aki interjúnkban (ide kattintva olvasható) többek között arról is beszélt, mi a különbség egy családi videó és aközött, hogy rövidfilmben mutatta be lánya felnövését. Rosenblatthoz hasonlóan Chloé Barreau is saját múltjából faragott filmet, amely olyan, mint egy szerelmeslevél magához a szerelemhez. A rendező ugyanis felkereste összes eddigi szerelmét – nők és férfiak, első és utolsó szerelem, mély érzelmi kapcsolat és barátság extrákkal. A velük készült beszélgetésekből állt össze a film, melyet archív felvételek, régi fotók és levelek képei festenek alá. Hihetetlenül izgalmas látni, hogyan bomlik ki egy hétköznapi élet valami ennyire burjánzó és lüktető sorssá, amely közel fél tucat ember életére volt döntő hatással: van, aki a mai napig könnyekkel küszködik egy-egy emlék felidézésekor, akad, aki nosztalgiával tekint vissza, és olyan is, aki még mindig nem tudott megbocsátani Barreau hűtlenségének. A Szerelem, töredékekben végső soron azt bizonyítja, hogy minden átlagosnak gondolt élet egyedi és megismételhetetlen. És olyan alkotók feldolgozásában, mint Barreau, mind érdemes arra, hogy elmeséljék.
Vetítések:
november 7., csütörtök 16:30, Toldi – Kisterem
november 13., szerda 16:15, Toldi - Kisterem
Jegyek és további információk a Verzió honlapján érhetők el.
(Címlapképünkön: részlet a KIX című filmből. Forrás: Verzió Filmfesztivál)
