Kinyírta DVD-szolgáltatását a Netflix

  • narancs.hu
  • 2023. április 20.

Mikrofilm

Úgy néz ki, végleg leáldozott a lemezek korszakának.

Ma már elképzelni is nehéz, de a világot letaroló, a filmterjesztést megreformáló, a sorozatbummot beindító Netflix 1997-es alapításakor egy egyszerű, virtuális tékaként indult: DVD-ket lehetett postán megvásárolni és kölcsönözni tőlük. Egy év után már kizárólag a kölcsönzésre koncentráltak és így is működtek közel tíz évig, mielőtt elkezdődött az átmenet a streaming felé. A modell ma már az egész Hollywoodban sztenderdnek számít, minden nagyobb stúdió saját platformot gründolt, az új belépők pedig a régi nagyok felvásárlásával szálltak be a játékba. Ironikus, hogy a lemezekre építő Netflix néhány évtized alatt hogyan nyírta ki gyakorlatilag teljesen a DVD-, majd a Bluray-ipart.

Ennek a leszámolásnak egy új állomásához érkeztünk el most. A cég 2016 óra birtokolja és működteti a DVD.com oldalt, mely a streaming-profiljuktól függetlenül ajánlott előfizetési módokat azoknak, akiknek még mindig fontos volt, hogy ne csak online nézzék meg a filmeket, de fizikai formájukban is kezükbe tarthassák azokat. Ennek azonban most vége: a Netflix bezárja az website-ot és a DVD-bizniszét is. „Elérkeztünk a vörös borítékok utolsó szezonjához” – írta az oldal, utalva a jellegzetes csomagolásra, amikben a lemezeket postára adták. A Netflix fejese egy hosszabb közleményben köszönte meg azoknak, akik DVD-t rendeltek tőlük és izgatottan várták, hogy a vörös borítékok a postaládájukba landoljanak.

Maga a DVD-kölcsönzés sorsa persze már a streamingek elterjedésével megpecsételődött. Ahogy azonban arra néhányan rámutattak, könnyen lehet, hogy nemcsak ezt a filmfogyasztási szokást törli el a Netflix. A cég ugyanis a világon egyedülálló DVD-kollekcióval rendelkezik, amely a 100 ezer címet is meghaladhatja – ez több, mint amit az összes nagyobb streamingszolgáltató könyvtára összesen nyújtani tud. A DVD.com bezárásával pedig könnyen lehet, hogy ez a gyűjtemény is az enyészeté lesz.

Mint arra számtalan elemzés rámutatott már, és korábban mi is felhívtuk a figyelmet, a streamingek kora végtelenül kényelmes ugyan, hiszen a filmek és sorozatok egyetlen kattintásnyira vannak tőlünk, ez az idilli állapot viszont rendkívül törékeny. Bármikor lejárhatnak a jogok, előfordulhat, hogy egy stúdió tulajdonjoga máshová vándorol, vagy hogy a felvásárlások és összeolvadások sodornak el címeket. Gondoljunk csak A besúgóra, amely hiába aratott nagy sikert, a Discovery és a Warner Bros. egyesítése után költségcsökkentés címén egyszerűen eltűnt a streamingről. A magyar sorozat végül a nemrég hazánkban is elindult SkyShowtime-on vált elérhetővé. Vannak azonban, akik ettől is szerencsétlenebbül jártak: a már elkészült Batgirl-filmet a jelenlegi állás szerint soha nem mutatják be, a Scooby-Doo folytatását pedig úgy kellett az alkotóknak befejezniük, hogy nem is reménykedhettek abban, az a közönség elé kerül majd. Vagy ott vannak a kevésbé népszerű, elfeledett vagy független filmek, amely egyetlen platformon sem elérhetőek, így csak illegálisan, és persze a DVD-n nézhetőek. Nem beszélve azokról a tulajdonságokról, amelyekben egy fizikai hordozó messze felülmúlja a streaminget: jobb kép- és hangminőség és olyan extrák, mint például a rendezők, vagy szereplők kommentárja. Utóbbi a Netflix és társainak megjelenésével mintha a DVD-khez hasonlóan végleg kiment volna a divatból. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.