Olivier Assayas filmrendező

„Szerelmes vagyok”

Mikrofilm

Floridában 1998-ban letartóztattak öt kubai kémet, akik Castro-ellenes menekültcsoportokba épültek be. A francia rendező a „kubai ötök” történetét vitte filmre, a Wasp Network – Az ellenállók csütörtöktől látható a mozikban.

Magyar Narancs: Kubában forgattak. Raúl Castro jóváhagyására is szükségük volt?

Olivier Assayas: Igen. Legalábbis nekem ezt mondták. Szerintem, végül azért engedték meg, hogy Kubában forgathassunk, mert féltek a filmtől, s így legalább rajtunk tarthatták a szemüket.

MN: Tényleg önökön tartották?

OA: Persze. Tudtuk, hogy mindig lesz valaki a stábból, aki jelent rólunk. Az érzékeny napokon biztosan jobban odafigyeltek ránk. Például, amikor a vallatási jelenetet forgattuk. Tartottak tőle, hogy a kubai kihallgatási módszereket túlságosan brutális színben mutatjuk be. Megkönnyebbültek, hogy a kihallgatottat játszó színész nem teljesen meztelenül, hanem boxeralsóban szerepel a jelenetben. Növelte a feszültséget a venezuelai válság is, hiszen Kuba gazdasága nagyban függ a venezuelai olajtól. Ha épp súlyosbodott a válság, a kubai keményvonalasok minket is büntettek. Hirtelen elakadtak a forgatási engedélyek.

MN: Mi a megítélése odahaza az Amerikában lecsukott kubai kémeknek?

OA: Hősök, sőt, szupersztárok. Akiket – így az általános vélekedés – meghurcoltak az amerikaiak, igazságtalanul bánt el velük az amerikai igazságszolgáltatás. Megtestesítik mindazt, amit a kubaiak magukról szeretnek gondolni. Ma már egyikük sincs börtönben, egy kémcsere során az utolsó elítélt kubai is kiszabadult. Közülük René González jutott a legmagasabbra, ötödik a rezsim hierarchiájában. Igazi keményvonalas.

MN: Őt Edgar Ramírez alakítja. Ő volt Carlos, a Sakál is, a terroristavezérről szóló tévésorozatában. Amelyet részben Budapesten forgatott, hiszen Carlos itt élt évekig a nyolcvanas években.

OA: Mindaz a kutatás, amit Carlos-ügyben végeztem, arról győzött meg, hogy a magyar titkosszolgálat félt tőle. És ez csak azért lehetett, mert KGB-s volt. Ezért fogadták be a magyarok. De mivel ez nem bizonyított, a filmbe nem tettem bele. Az általánosan elfogadott verzió szerint, amikor nyilvánossá vált Carlos KGB-aktája, azt állt benne, hogy azért nem alkalmazták, mert megbízhatatlannak ítélték. Én ezt a verziót sosem vettem be. Lehet, hogy ez szerepelt a KGB-aktákban, de nem hiszem, hogy a KGB valóban megnyitotta a Carlos-aktákat. Lehet, hogy valamilyen aktákat nyilvánossá tettek, de hogy nem az igazi Carlos-aktákat, azt lefogadom.

MN: Nem csak a sorozat forgatása köti Magyarországhoz…

OA: Anyám magyar volt. A féltestvérem, Károlyi György Károlyi Mihály unokaöccse. Ez az arisztokrata ág. De nem él már Magyarországon senkim se. Anyai nagyapám Pólya Tibor festő volt Szolnokról. Van is néhány festményem tőle, és ha nagy ritkán kiállítást rendeznek a műveiből, vagy megjelenik róla például egy könyv, ha tehetem, megyek.

MN: Nemrég dolgozott Polańskival. Mostanában sokat emlegetik, de nem a filmjei, inkább a #metoo kapcsán.

OA: Nem állok olyan erkölcsi magaslaton, hogy ítéletet tudjak mondani. Magát a munkát kifejezetten élveztem, könnyű Romant megkedvelni. Hogy követett-e el bűnös dolgokat? Igen, lehetséges. De megint csak azt tudom mondani, nem vagyok bíró. De azt tudom, hogy számos filmjét szeretem, a legutóbbit (a Dreyfus-ügyet feldolgozó J’accuse – a szerk.) meg egyenesen nagyszerűnek tartom, a legjobbjai közé tartozik. A múltjával kapcsolatban nem tudok hangzatos kijelentéseket tenni, talán csak annyit, hogy hiszek a megbocsátásban. Nem hiszem, hogy 45 éves dolgokat kéne felhánytorgatni.
A közös munka egyébként úgy jött, hogy Polańskinak gyorsan kellett valaki a kiszemelt regény adaptálására, mert ő maga nem boldogult vele. Megírtam az első változatot, amit Roman a maga szájíze szerint dolgozott át (a filmet 2017-ben, Igaz történet alapján címmel mutatták be – a szerk.). Szerintem a saját verzióm jobb volt, de így érzi ezt minden forgatókönyvíró, aki egy másik filmes keze alá dolgozik.

MN: Az Amatőr bérgyilkos című filmjét Michael Madsennel forgatta, akit elnyelt a B filmek tengere. Lát reményt a visszatérésére?

OA: Nem nagyon látok erre esélyt, de imádom a pasast. Egymás után estek kútba a filmterveim, amikor gondoltam egyet, és egyfajta B filmes kísérletként megcsináltam az Amatőr bérgyilkost. Egy hónap alatt megírtam. Madsen, Asia Argento, Hongkong, B film – miért is ne, lássuk meg, mire jutunk. A B filmeket nem szabad lenézni, rengeteg a gyöngyszem, számomra a Gun Crazy a legnagyobb. Remekmű.

MN: Egykori múzsájával, Maggie Cheunggal fog még dolgozni?

OA: Nem hiszem, hogy szeretne velem dolgozni. Házasok voltunk, elváltunk, rosszul végződött a dolog. Abban sem vagyok biztos, hogy szeretne még színészkedni. Amit sajnálok.

MN: Hogy áll most a múzsákkal?

OA: Ha azt kérdezi, szerelmes vagyok-e, a válaszom: igen, szerelmes vagyok. Ami az inspirációkat illeti, türelmetlenül várom, hogy újra együtt dolgozhassak Kristen Stewarttal.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.