Újabb sztár borult ki, amiért filmje a mozi helyett a streamingen kötött ki

  • narancs.hu
  • 2024. július 23.

Mikrofilm

Viggo Mortensen szerint az egészről az Amazon tehet.

Mortensent a legtöbben valószínűleg még mindig olyan szuperprodukciókból ismerik, mint A Gyűrűk Ura, a Hidalgo – A tűz óceánja, vagy a Zöld könyv – Útmutató az élethez. Utóbbiért kapta szám szerint harmadik Oscar-jelölését, az azt megelőző kettőt azonban független produkciókért: ilyen volt az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek és a Captain Fantastic is. Ezt, vagyis függetlenségét igyekszik kidomborítani a színész legfrissebb, a Vanity Fairnek adott interjújában is, amelyben kijelentette: valóban játszott pár nagy hollywoodi filmben, mára azonban kizárólag akkor színészkedik, ha valóban kedve van hozzá és csak olyan projektben, amiért képes lelkesedni. Egy ideje ugyanis már rendezőként is építgeti karrierjét: debütálását, a Zuhanást 2020-ban mutatták be, hamarosan pedig kijön a The Dead Don’t Hurt című legújabb westernje is.

Az elmúlt években tehát kevesebb szerepet vállalt színészként, A tizenhármak azonban azok közé a projektek közé tartozott, ami valóban izgatta fantáziáját. Ron Howard izgalmas mozija a víz alatti barlangban rekedt thaiföldi focicsapat kálváriáját mutatta be a mentést végző szakemberek szemszögéből (a történetből A Mentőakció címmel dokumentumfilm is készült az Oscar-díjas Jimmy Chin és Elizabeth Chai Vasarhelyi rendezésével, ezzel kapcsolatban a mentést végző két brit búvárral mi is interjúztunk). A tizenhármakat egy ideig az Oscarra is esélyes filmek között emlegették, nemsokára azonban méltatlanul eltűnt a süllyesztőben – ebben pedig az is szerepet játszhatott, hogy mindössze limitált ideig játszották a mozik, amely után hamar felkerült az Amazon Prime streamingplatformra, ahol egyszerűen beleszürkült a filmkínálatba.

Mindez a mai napig bosszantja Mortensent, aki a Rick Stanton nevű búvár szakértőt alakítva a film egyik főszerepét játszotta. Az Amazonról és annak filmterjesztési stratégiájáról szólva így fogalmazott:

„Persze megvannak a kifogásaik, miért tették amit tettek, de valójában mindennek a kapzsiság az oka. Mennyi pénzre van még szükségük?”

– szegezte a kérdést az Amazon-tulaj Jeff Bezosnak, aki a cégnek köszönhetően a világ egyik, ha nem a leggazdagabb emberének számít.

A színész visszaemlékezése szerint az MGM stúdió remek visszajelzéseket kapott a filmre a tesztvetítéseken, épp ezért szerették volna szélesebb körben moziba küldeni azt – az Amazon azonban felvásárolta a patinás MGM stúdiót, így a jogok is a céghez kerültek. „Szerintem az Amazon tiszteletben tarthatta volna a megállapodást és vászonra bocsáthatta volna a filmet, hogy megfuthassa a maga körét a moziban. És még így is csinálhattak volna pénzt a streamingeléssel. De rájöttek, hogy sokkal gazdaságosabb – azaz ők sokkal több pénz csinálhatnak – ha nem bajlódnak a film promótálásával, és a mozis vetítéssel, hiszen akkor meg kell osztani a profitot a filmszínházakkal. Így történhetett. Számomra ez nem más, mint kapzsiság” – sommázta a történteket. Szerinte az Amazon eredetileg megígérte, hogy megadja a nagyvásznas lehetőséget a filmnek, de ebből végül nem lett valódi mozis vetítés, hiszen csupán pár városban tűzték műsorra a filmet. Mortensen megdöbbentőnek nevezte, hogy mindezt egy olyan rendezővel is képesek voltak megcsinálni, mint Ron Howard, akinek olyan címek köthetőek a nevéhez, mint az Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód, az Apollo-13 vagy a Frost/Nixon. „Nagyon kedves fickó, szóval nem kezdett el panaszkodni – de én örömmel megteszem helyette. Nem a nevében beszélek, csak a saját nevemben. De szerintem szégyen, amit műveltek!” – fogalmazott.

Nem ez az első alkalom, hogy egy színész vagy rendező kiborult, amiért projektje végül az eredeti szándékkal ellentétben a mozik helyett az interneten debütált. Christopher Nolan a Tenet című filmjével kapcsolatban úgy összeveszett a Warner Bros.-szal, amiért a stúdió a koronavírus-járvány idején mindegyik filmjét szimultán küldte a moziba és a streamingre, hogy ott is hagyta őket – így idén már a rivális Universalnek nyerte meg az Oscart az Oppenheimerrel. Az idei év egyik nagy streaminges sikere, az Országúti diszkó hasonló módon borzolta a kedélyeket: rendezője és írója is kiakadt az Amazonra, amiért a mozik helyett egyből feltették a filmet az internetre. Nem csoda, ha mindezek alapján máris a mozik jövőjét féltik akkor is, amikor egy újabb nagy, patinás stúdió, a Paramount alakult át azzal, hogy a Skydance felvásárolta azt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.