A duzzogás ideje – Gyúrja egymást az MSZP és az Együtt

  • Bányai György
  • 2013.08.24 21:30

Belpol

Nyílt háború folyik az MSZP és az Együtt 2014–PM között, mivel Bajnai és Mesterházy egyszerre nem lehet Magyarország miniszterelnöke.

Nyílt háború folyik immár az „előkoalíciós” tárgyalásokon részt vevő MSZP és az Együtt 2014–PM között, most éppen előválasztási variációkkal bombázzák egymást. A kormánypártok jogi mesterkedése folytán a választások előtt kénytelen megegyezni a baloldali ellenzék. A tárgyalások legnagyobb kérdése, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Az MSZP Mesterházy Attilát, az Együtt Bajnai Gordont akarja, ők ketten meg saját magukat. Hogy harmadik személyben egyezzenek meg, az gyakorlatilag kizárt.

Egyik, másik

Mesterházy Attila 2010-ben is jelölt volt, amit ráadásul – pártelnökként – a vereség biztos tudatában vállalt. A kampányt a várható méretes zakó ismeretében is tisztességgel lenyomta, azután pedig rendet tett pártjában: az MSZP nem esett szét, megmaradt a jobboldal legerősebb kihívójának. Ezek után ugyan miért adná fel Mesterházy – gondolhatják a szocialisták, és gondolják is. Ezúttal aligha nyelnék le, ha megint párton kívüli miniszterelnök-jelöltjük lenne.

Képeslap Szárszóról

Képeslap Szárszóról

Fotó: Nagy Lajos – MTI

Bajnai Gordon egy évig párton kívüli miniszterelnökük volt: tisztségét úgy vállalta el 2009 tavaszán, hogy az MSZP ne dumáljon bele a dolgába. Tette, amit kellett és lehetett, a baloldalon távozása után is népszerű maradt. Az Együtt–PM stratégiája alapvetően rá épül: pontosabban arra, hogy Bajnai már csak presztízsokokból sem vállalhat el más szerepet a miniszterelnök-jelöltségen kívül. A július elejei Medián-felmérés szerint többen szeretnék miniszterelnöknek, mint Mesterházyt – aki viszont megelőzte Bajnait a népszerűségi listán. Nagy kérdés, bár erre nyilván nem lehet egzakt választ adni, hogy annak a választónak, aki mindenáron le akarja váltani Orbánt, végső soron nem lesz-e mindegy, kinek a neve virít a listás szavazólap tetején.

Variációk

A személyi kérdés eldöntésére számos megoldás elképzelhető. A legtisztább persze az lenne, ha a választók döntenének a választáson – ami azt feltételezné, hogy az Együtt–PM és az MSZP külön listán induljanak. Erről a lehetőségről júniusban mi is írtunk. Ez ellen számos érvet lehet fölhozni, Bauer Tamás szerint például ez biztos út volna Orbán Viktor újabb győzelméhez.

A dolgok jelenlegi állása szerint a lista közös volna, amin viszont csak egyvalakinek a neve szerepelhet elsőként. Annak eldöntésére, hogy a több jelölt közül ki legyen a listavezető, léteznek megoldások a világban, például az ún. előválasztás intézménye, amiről ugyancsak értekeztünk lapunkban pró (Ádám Zoltán cikke itt) és kontra (Unger Anna publicisztikája itt) is. Legutóbb, csütörtöki számunk szerkesztőségi cikkében arról írtunk, hogy ha ennyire képtelen a két fél dűlőre jutni, ellenőrzött körülmények közepette bonyolított közvélemény-kutatással döntsék el, Bajnai vagy Mesterházy kormányfőjelöltségére izgulnak-e jobban a népek. A pénteki, ajtócsapkodástól sem mentes egyeztetésen mindezek valamiféle hibridje merült fel, gyaníthatóan mindkét fél részéről csak azért, hogy mondjanak is végre valamit.

Kivel közösködni?

Mindennek tetejébe közös lista esetén nem csak a miniszterelnök-jelölt személye az egyetlen gond. Az sem mindegy, hogy a listán melyik erő hány embert tehet befutónak vélt helyre. És mivel az Együtt 2014 már önmagában is egy szövetség, szervezetei főszereplőinek csak képviseltetni kellene magukat a parlamentben, amit az MSZP-nek szintén figyelembe kellene venni az egyeztetések során. Ez pedig nem mentes kényes kérdésektől sem. Itt van mindjárt a Milla egyik vezetője, az Együtt 2014 társelnöke, Juhász Péter: őt nemigen lehet kihagyni a közös listáról – meg sem engedhetné magának az Együtt, hogy ebbe belemenjen –, holott a szocialisták nagyon nem csípik. Nem kizárólag kendermagos szereplése okán, hanem főként a régi pártgarnitúrákról szóló nyilatkozatai miatt. Igaz, Juhász fő célpontja leginkább Gyurcsány Ferenc volt – a DK-sok vissza is üzentek neki, ugyan, kérdezze már meg Bajnait, ki volt Gyurcsány egyik minisztere.

Tárgyalási alap a két párt között továbbá az is, hogy mit lehet „visszakapni” az önkormányzati választásokon: hogy aki lemarad az esetleges egyezség értelmében a parlamenti képviselői hely megszerzésének lehetőségéről, adott esetben számolhat-e egy polgármesteri poszt vagy helyi képviselőség esélyével.

Nice to meet you

Nice to meet you

Fotó: Illyés Tibor – MTI

Kérdéses még az is, hogy mit kell érteni „széles körű ellenzéki összefogás” alatt. A Demokratikus Koalíció részvételét is? Gyurcsány Ferenccel vagy nélküle? Közülük is valakit listára kell tenni, esetleg jelölni egyéniben? Mesterházyék belengették, hogy a DK-val is tárgyalnak, ha Bajnaiék ennyire makacskodnak. De már korábban is lehetett hallani arról, hogy folynak a tárgyalások Molnár Csaba listás helyéről, Vadai Ágnes és Varjú László neve pedig egyéni jelöltként kering. Kérdéses persze, hogy ez esetben az MSZP listáján tartanak fenn helyeket, vagy a közös listán lesz-e „szabad kártyás” pozíció? Az MSZP elnöke megpendítette most azt is, hogy ha az Együtt–PM-mel nem megy, a Liberálisok elnökével is tárgyalni fog. Állítólag már eddig is zajlottak megbeszélések, de Fodor Gábor lapunknak cáfolta ezt. Ő különben a teljes körű baloldali és liberális összefogás híve, és a közös lista állítását tartaná célravezetőnek. Mesterházy szóba hozta aztán az MSZDP-t is, ami alatt valójában a Schmuck Andor vezette szocdemeket – a Magyar Szociáldemokraták Pártját – értette. Amikor ez néhány hete felvetődött, Schmuck Andor akként nyilatkozott, hogy ők régen elküldték az MSZP-nek a tizenöt pontos javaslatukat – ennek elfogadása részükről az együttműködés alapfeltétele lenne –, s várják azóta is a választ. Tény, a szocdemek támogatása körülbelül akkora lehet, mint a túloldalon a KDNP-é. Néhány szocialista forrás viszont azt mondja erre, hogy a Schmuck gründolta Tisztelet Társasága segítette át 2006-ban a rogyadozó léptű MDF-et a parlamenti küszöbön, képviselői helyért cserébe. Schmuck Andor a pénteki fejleményekről egyébként a magyarnarancs.hu-nak azt mondta, „olyan még a világon nem volt”, hogy nem azonos, hanem két külön párt aspiránsai küzdjenek meg egymással előválasztáson a miniszterelnök-jelöltségért; Bajnai kezdeményezését amúgy is károsnak tartja. Ha viszont Mesterházy ajánlatát elfogadja az Együtt–PM, a minél nagyobb mértékű baloldali összefogás érdekében a szocdemek is beszállnának az előzetes megmérettetésbe – mind a 106 jelöltjükkel...

Lemondás nélkül nem megy

Az MSZP számára az is nehezíti a dolgot, hogy noha arányaiban az MSZP több mandátumot nyerhet, mint 2010-ben, az elfoglalható képviselői helyek száma csökken, hiszen a parlament létszáma csaknem megfeleződik. Vagyis szűken mérhetik a jelentősen zsugorodó országos listán a kalkulált befutó pozíciókat, főleg, ha megyei listák sincsenek már. Volt olyan elnökségi tag, aki csalódottan vette tudomásul – mert már most kilátásba helyezték számára –, hogy csak szólóban lesz lehetősége a parlamentbe jutni. (Akad olyan is ugyanakkor, aki eleve nem akar képviselő lenni.) Több választókerületi felelős – potenciális egyéni jelölt valamennyi – is kénytelen lesz tudomásul venni, ha mégis létrejön legalább az egyéni indulók tekintetében a megállapodás az Együtt–PM-mel, hogy még ettől a lehetőségtől is elesik.

A szűkszavú kommunikációból annyi kisejlik, hogy a vidéki jelöltek dolgában viszonylag könnyen megegyeznek a felek, a budapestiekében folyik még a harc. Leginkább persze az a szempont, ki hozná a győzelmet (vagy ki hajlandó vállalni adott körzetben a biztosnak látszó vereséget). Van, ahol nincs eléggé erős jelölt, van, ahol meg kettő is. Akadnak egyéb megfontolások: például az MSZP-ben alapvető elv, hogy az elnökön kívül a lista minden szereplőjének el kell indulni egyéniben is. Mégis elképzelhető, hogy a VI-VII. kerületben Kunhalmi Ágnes jelölésének szándékától visszalépve átengedik a körzetet az Együttnek – amely a hírek szerint a PM-es Szabó Tímeát indítaná ott; ez esetben a listán masszív befutó Kunhalmit – ismertségét és elfogadottságát kihasználva – az országos kampányban aktivizálnák.

Szocialista források szerint sikerült több választókerületben népszerű helyi embert megnyerni indulónak. Az E14–PM tömörülés ennek kifejezetten örül – minél kevesebb a régi arc, annál könnyebben vállalható az MSZP. Ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a felmérések alapján, bár kisebb a népszerűsége az MSZP-énél, egyéniben ennél erősebbek, ezért aztán a választókerületek legalább egyharmadában az E14–PM jelölne. Amire persze megint csak felhördültek a szocialisták. Egyfelől érthetően, hiszen pártjuk a jelenlegi felmérések szerint jóval több szavazóra számíthat, mint az E14–PM. Másfelől viszont az új választási szisztémában alaposan felértékelődtek az egyéni mandátumok, ami azt is hozza magával, hogy minél több kifejezetten esélyes jelöltet kell tudni állítani a sikerért – innen nézve pedig másodlagos kérdésnek kellene lennie, hogy a közös jelölt eredetileg melyik pártban politizál.

Neked ajánljuk