Ferenc pápa fennakadt a magyar kerítésen

  • narancsblog
  • 2015. október 2.

Narancsblog

Most már igazán senki nem mondhatja, hogy a kerítés megépítése értelmetlen volt: lám, a katolikus egyházfőt például megakadályozza benne, hogy Magyarországra jöjjön.

„Elvághatta egy időre magát a magyar politikai és egyházi vezetés a római katolikus egyház feje előtt, ezért elmarad Ferenc pápa magyarországi látogatása” – írja a Bors, és egyben felidézi, hogy 2013-ban Áder János vatikáni látogatása során hívta meg a pápát Magyarországra. Áder diadalmasan világgá kürtölte, hogy – mint az MTI akkor fogalmazott – „Ferenc pápa a megbeszélésen elfogadta az államfő javasolta magyarországi látogatás 2016-os időpontját”. A Vatikán szóvivője persze rögtön sietett leszögezni, hogy „a szentatya 2016-os programjait természetesen még nem állították össze, ezért korai lenne a magyarországi látogatás pontos időpontját megjelölni”. Mindezzel együtt, ha Áder ezt be merte jelenteni, akkor elég konkrét ígéretet kaphatott. De ebből nem lesz semmi: a pápa 2016-os programja már ismert, és Magyarország nem szerepel benne.

Áder 2013-as látogatása - középen Semjén Zsolt térdel

Áder 2013-as látogatása – középen Semjén Zsolt

Fotó: MTI

Az okokat természetesen csak találgatni lehet, de nem véletlenül gondol mindenki rögtön ugyanarra. Magyarország menekültellenes politikája éles ellentéte a pápa menekültpárti álláspontjának, és a populista és embertelen szólamokat hangoztató kormány mellett a vele szorosan együttműködő magyar katolikus egyház is kompromittálta magát. Nemcsak Ferenc pápa konkrét kérését tagadták meg (mármint hogy minden plébánia fogadjon be egy menekült családot), hanem az elesetteknek általában sem nyújtottak segítséget kellő időben és elvárható mértékben. (Ahogy Erdő Péter bíboros felejthetetlen módon megfogalmazta: ők „inkognitóban” tették a dolgukat.) Nem a legfontosabb, de talán a legbeszédesebb momentuma volt ennek a pár hónapnak, amikor Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök nyíltan kijelentette, hogy ő Orbán Viktorral teljes mértéken egyetért, Ferenc pápának viszont fogalma sincs a menekültkérdésről. Múlt havi szerkesztőségi cikkünkben részletesen méltattuk Kiss-Rigó példaértékű püspöki szolgálatát, különös tekintettel a Lázár János kampányrendezvényén elmondott beszédre, Orbán Viktor stadionjának felszentelésére és a fideszes oligarchák alkalmazásában mutatott buzgóságára.

Fel nem foghatjuk, miért nem akarja megtisztelni jelenlétével a pápa ezt a díszes gyülekezetet!

Ferenc egyébként a múlt héten azt találta mondani, hogy „Köztudott, mi lesz a falak végső sorsa. (…) Minden fal leomlik: ma, holnap vagy száz év után.” A migránsok és menekültek világnapjára írt üzenetében meg egyenesen olyanokat állít, hogy „A bibliai kinyilatkoztatás az idegen befogadására ösztönöz azzal a bizonyossággal, hogy ezáltal megnyílnak az ajtók Isten előtt, és a másik személy arcában megjelennek Jézus Krisztus vonásai”.

Ezen a ponton viszont már jobb lesz, ha odafigyel ez a Ferenc, mert azt még csak-csak elnézte neki a jóságos Orbán Viktor, hogy a halálbüntetés kérdésében nem követte az ő bölcs tanítását, de ha a katolikus egyházfő továbbra is negligálja a keresztény Európát védelmező miniszterelnökünk álláspontját, akkor Orbán Viktor szempillantás alatt leleplezi, hogy nem a katolikus emberek véleményét képviseli, Szijjártó pedig berendeli a vatikáni nagykövetet, és lehordja a szentatyát a sárga földig. Majd megtanulja a pápa, hol lakik az Úristen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.