Országépítő Lajos úr – Itt a Magyar Krónika első cikke

  • narancsblog
  • 2014. január 19.

Narancsblog

Egyszerűen nem bírtuk kivárni, hogy megjelenjen Orbán Viktor nemzetegyesítő folyóirata, ezért már most közzétesszük az első szám vezető anyagát, amely hősét szeretettel és tisztelettel mutatja be.

Magyarország megújul. De a változáshoz, a nemzet felemeléséhez nem elég a lelkek épülése: utak kellenek, vasút kell és hidak kellenek. A reformkorban Széchenyi István, a legnagyobb magyar vállalta magára az országépítés korszakos feladatát. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében pedig Simicska Lajos úrra hárult ez a nemes kötelesség. Korunk Széchenyije ő, aki törekvéseiben még eredményesebb, s lelkében jóval szerényebb.

false

 

Fotó: Németh Dániel – Magyar Narancs

A legnagyobb magyar sütkérezett a dicsőségben, hiszen csupa látványos vállalkozásba kezdett. A legnemzetibb nagytőkés sem tesz kevesebbet hazájáért, mindeközben azonban a háttérben marad, nem keresi a népszerűséget, nem vár köszönetet a hálás magyar nép gyülekezetétől. Széchenyi – tisztesség ne essék szólván – kaszinót és tudományos akadémiát alapított, hivalkodó hidat épített. Lajos úr megelégszik a Szajol–Püspökladány vasútvonal fejlesztésével. Nem a látványberuházások érdeklik tehát, hanem az egyszerű, hasznos munka, amivel a hétköznapi emberek életét teheti jobbá. A Margit híd újjávarázsolását ugyan elvállalta, de testvériesen megosztozott rajta kollégáival. Széchenyi a lóverseny ügyét támogatta, Lajos úr egy másik ősi magyar sportot, a kézilabdát – ám végtelen visszafogottságában erről a nyilvánosságot nem is tájékoztatta, csak a minden lében kanál sajtó tudta ki valahogy. Mintha csak Széchenyi intelmét követné, aki azt írta volt: „Nem, mi nem születtünk reformátoroknak – előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.”

Milyen személyiség hát ez a derék férfiú? Hogyan zajlott élete, milyen találkozások, sorsfordulók formálták jellemét, hogyan vált azzá az emberré, akinek ma ismeri a nemzet? Nehéz erre megfelelnünk, hiszen Lajos úr soha nem tolakodott a rivaldafénybe, s mindig tettei beszéltek helyette. Annyit biztosan tudunk, hogy – talán ez sem véletlen – államalapító Szent István király úr városában eszmélkedett, és az isteni gondviselés itt, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban egyengette egymás mellé útjaikat áramfakasztó Viktor úrral (miniszterelnök úr cikkét az orosz–magyar barátságról lásd a 23. oldalon – a szerk.). Miután az egyetemen pallérozta elméjét, egy ideig – komoly áldozatot hozva, legyőzve alkati idegenkedését – közéleti szerepet is vállalt. Az adóhatóság elnökeként a becsületre és az őszinteségre tanította a népet, míg a nemtelen támadások hatására visszavonult. De ne a rosszat keressük! Tanuljunk megbocsátást Lajos úrtól, aki a gyászban is ellenfelei lelki üdvösségét tartotta szeme előtt, amikor e szavakkal fordult feléjük: „Megöltétek az apámat, az apósomat, az Úristen irgalmazzon néktek!”

Azt beszélik, akkoriban idegállapota megrendült – újabb gyönyörű párhuzam ez Széchenyi úrral! –, de elődjével ellentétben Lajos úr szerencsére talpra állt, és azóta az ország legsikeresebb üzletemberévé emelkedett. Munkája során nem a külföldi multik barátságát keresi, nem az idegen érdekeket szolgálja, nem a bombaüzletet hajszolja: legfőbb partnere a magyar állam, tehát végső soron a magyar emberek. Ez a puritán, két lábbal a földön járó szemlélet tetten érhető életvitelében is. Talán nem túlzunk, amikor azt mondjuk: szerzetesi életmódot folytat. Nagyobb társaságban nem mutatkozik, öltözködése egyszerű, a nagyváros zajától távol, a Magyar Tenger partjainál, vidéki magányában él és dolgozik éjt nappallá téve. Egész szerkesztőségünk nevében kívánjuk: adjon az Isten még egyszer ennyi életévet, hogy vállalkozását sikerre vihesse. Mert – ahogy példaképe, Széchenyi István gróf úr fogalmazott – „bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.