A szerkesztőség tagjai elkezdték összeírni, mik a legkedvesebb cikkeik Tibortól, és magunk is hátrahőköltünk ettől a gazdagságtól.
| ||
Azt persze mindig tudtuk, hiszen hétről hétre szembesültünk vele, hogy olyan távoli országok történelmét és társadalmát ismeri kívül-belül, amelyekről mi jó esetben annyit tudunk, melyik kontinensen keressük őket. Kevesen tettek annyit azért, hogy megismerjük ezeket a helyeket, mint ő – de Tibor nem csak az egyik legtájékozottabb külpolitikai újságíró volt.
Ha jól becsüljük, írt vagy ezer cikket a Narancsba, de ha csak az általunk érzésre kiválogatott néhány írást nézzük, akkor is lenyűgöző, hogy ugyanúgy szót értett a jezsuita rektorral, a kubai nagykövettel, az avantgárd pápával, a francia politikussal vagy a holland klezmerzenésszel. Hogy egyaránt volt nyelve a legújabb irodalomhoz és a legrégebbi mesterségekhez, a MIÉP-gyűlés közönségébe beépült téglaként ugyanolyan jó cikket írt, mint bulgáriai turistaként. Hogy érdekelte és minket is érdekeltté tett a csepeli kikötőben, a húsipari múzeumban és a kő-papír-olló bajnokságban.
"Dolgozzanak a Szent Automaták!" - St.Auby Tamás, a TNPU szuperintendánsa
Vándorló mesterek - Megvetés és önbecsülés
"Írhatjuk a saját történelmünket" - HK & Les Saltimbanks, La Selva Sur
MIÉP-kampánygyűlés Zuglóban: Egy tégla feljegyzései
„Itt nagyon szűkek a mozgásterek” - Feledy Botond, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora
A test vörös ördöge - Spartakiádok világa
Bulesz, nyáron: Balcsik, Várna, Kavarna
Pesterzsébeti Múzeum - Hiteles hely
Csepeli szabad kikötő - Ahogy azt Móricz elképzeli
Húsipari Múzeum: Szalámitechnika
"Az írás az élet választásának gesztusa volt" - David Grossman író
Kő-papír-olló verseny a Sugárban – Ökölharc
Régi idők állatai - Budapest Zoo Anno
És volt még az a Csalog Zsolt-nekrológja is, ami így kezdődött:
Kedves Zsolt, jókor jut eszembe, tudom, és most is csak teszek úgy, mintha Neked írnék, hiszen ez már csak nekrológ, nem pedig levél, talán jobb volna, ha úgy maradna ez a hely, üresen, valahány flekknyi Rád-gondolás. Levelet viszont minek írtam volna másfél saroknyira, igaz, ezt a másfél saroknyit is csak egyszer gyalogoltam le, másfél éve?, kettő?, ittunk is, meg örültünk, remélem, Te is nekem, már megint nem sikerült odafigyelnem eléggé, kívülre magamon.
