"A törvény melegekre vonatkozó szigorítása színtiszta gonoszság, a keresztényi értékrend köntösébe bújtatva"

Ha minél többen tanúsítanak polgári engedetlenséget, annál kevesebb ereje lesz a rendszernek a megtorláshoz - írja szerzőnk a homofób törvény kapcsán.

Fideszes vezetésű alapítványokba tolt felsőoktatás, bérlakástörvény, a Budapestre csábított Fudan kampusz - csak úgy kapkodhatta a fejét az elmúlt hetekben, aki még nem vált teljesen érzéketlenné a kormányzati mutyikra. Miközben a lakosság a járvány enyhülésének örült, a NER törvénygyára naponta szavazott meg olyan törvényeket, amiket egy valódi demokráciában hetekig tartó tüntetéssorozat és kormányválság követne.

A döntések nagy része alig titkoltan a hatalom és vagyonátmentésről szól – és mint ilyen, érthető, ha nem is elfogadható politikai törekvés: a hatalomba belehízott, beleőszült „fiatal demokraták” reálisnak látják a 2022-es bukás veszélyét, és bőszen építik a párhuzamos államot, hogy legyen hová visszavonulniuk.

A Kocsis Máté nevével fémjelzett „homofób törvény” viszont olyan fokú aljasságról tanúskodik, amit a politikai haszonszerzés és a gyermekek védelme sem magyarázhat. Azt ugyanis csak a hülye hiszi el, hogy a gyerek „megbuzul”, ha az iskolában egy meleg vagy transznemű jogi képviselővel, aktivistával találkozik, vagy ha a homoszexualitásról beszélnek előtte.

A nemi identitás és vonzalom nem választás kérdése, hanem születésünktől hozott csomag, amit családunk és közösségünk támogatásától függően is rejtegetünk vagy vállalunk. Pontosan tudják ezt a csak látszatra monolit felépítésű Fideszben is, ahol a le- és kibukó Szájert nem számítva tucatnyi meleg ülhet viszonylagos nyugalomban a pártban; szexuális beállítottságuk a lőtéri kutyát nem érdekli, amíg hozzák a számokat, és nem egy ereszbe kapaszkodva találnak rájuk.

Amit azonban saját köreikben tolerálnak, azt a tömegek számára szemrebbenés nélkül korlátozzák, ha érdekük úgy kívánja. A „homofób törvénnyel” pedig triplán is nyerhettek. Míg a törvénymódosítás csak pedofil bűncselekmények szigorúbb elbírálását, az elkövetők nyomon követhetőségét célozta, gyakorlatilag osztatlan támogatást kapott, a DK-tól a Jobbikig mindenki beállt mögé. Kocsisék azonban váratlan húzással a homoszexualitás és az „öncélú szexualitás” megjelenítését is tiltólistára tették, módosítva a médiatörvényt és a köznevelési törvényt.

Javaslatuk értelmében csak államilag listázott civil szervezetek tarthatnának szexuális felvilágosítást az iskolákban, a meleg kapcsolatot bemutató, vagy érintő filmeket, reklámokat pedig az este 10 órakor kezdődő műsorsávba űznék.

Az eredmény borítékolható volt. A baloldali és zöld pártok kihátráltak a nemi kisebbségeket sértő változtatás miatt. Így bátran lehet rájuk mutogatni: nem szavazták meg a gyermekbántalmazók büntetését; Németh Szilárd már el is kezdte ezt Szabó Szabolcs csepeli képviselő kérdőre vonásával. A homoszexualitás és a pedofília összemosása a legalantasabb indulatokra hat, és új ellenségképet biztosít a migránsok és a Soros-civilek után. A Fidesszel együtt szavazó – majd döntését elmaszatolni próbáló – Jobbik pedig óriási csalódást okozott az ellenzéki összefogás híveinek is.

A politikai haszon tehát garantált. A Fidesz eközben épp csak azokkal nem foglalkozott, akiknek a védelmére amúgy felesküdött: a gyerekekkel. Megalázott, frusztrált kamaszoktól ezreitől vették el a reményt, hogy civil segítők segítségével elfogadják és környezetükben is elfogadtassák másságukat. Olyan gyerekeket hagytak magukra, akik talán maguknak sem merik bevallani érzéseiket – és akik a szorongás, na meg az iskolai megaláztatások hatására az átlagosnál jóval nagyobb arányban végeznek magukkal. A Journal of Adolescent Health orvosi folyóirat 2019-es kutatása szerint a 12-14 éves korosztályban regisztrált öngyilkosságok 24 százalékát LMBTQ-kiskamaszok követik el (ez az arány mindössze 8 százalék volt az önmagukat már inkább képviselni tudó 25-29 éves melegek és transzneműek körében).

A kockázatokat minimális utánajárással Kocsis Mátéék is észlelhették volna – nekem két kattintással sikerült–, de nagy ívben tettek rá. A „politikai realitás” éppen mást diktált számukra. 

Törvényük melegekre vonatkozó szigorítása ettől színtiszta gonoszság, a keresztényi értékrend köntösébe bújtatva.

Ráadásul kivitelezhetetlen is: számtalanszor leírták már, hogy a törvény alapján csak este tíz óra után, 18-as karikával lehetne vetíteni a Bridget Jones naplóját, a Jóbarátok című sorozatot, vagy éppen a magyar Barátok köztöt is. Az öncélú szexualitás tilalma is lózung, hiszen milyen célhoz kötnénk a szexualitás ábrázolását? Az ágyjelenet csak akkor bemutatható egy filmben, ha a szereplők épp gyermeknemzésre készülnek? Az irodalomórákon pedig a jelek szerint szóba sem kerülhetne, hogy Szapphó leszbikus volt, Rimbaud és Verlaine együtt élt, de Akhilleusz sem csak barátként szerette Patrokloszt a homéroszi eposzban. (A cikkben korábban tévedésből Baudelaire-t említettem Verlaine partnereként - az olvasóktól elnézést kérek. A szerző.)

Az aljas és értelmetlen szigorítás ellen több ezren tiltakoztak a Kossuth téren és a Sándor-palota előtt - tizenévesek, egyetemisták, valódi fiatal demokraták kérték ki maguknak a putyini mintát követő törvénykezést.

Mindez szép és felemelő látvány, de kevés lesz. A gyűlölet már olyan fokon lobog ebben az országban, hogy azt két szivárványos zászló nem olthatja el. Az sem megoldás, ha sunnyogva kiskapukat keresünk, vagy sóhajtva pakoljuk össze a bőröndöt, ezúttal végleg. Akkor ők győztek, és mi futunk.

Épp azt kellene megérteni és bebizonyítani, hogy Orbánék pont annyira erősek, mint amennyire annak hisszük őket.

Mint a böszme, bukdácsoló nagyfiú az osztályban, aki éveken át terrorizálja aktuális osztályát – aztán jön valaki, aki még nem hallott a suli rosszáról, és irgalmatlanul elgatyázza.

Félelem helyett be kell intenünk a rendszernek, számolva azzal is, hogy utánunk nyúlnak: ám minél többen tanúsítunk polgári engedetlenséget, annál kevesebb erejük és kedvük lesz a megtorláshoz. Ha tanárok ezrei mernek továbbra is az írók és hőseik szerelmi életéről mesélni, ha a televíziós adók továbbra is a korábbi szabályozás szerint sugároznak, és bíróságon támadják meg az őket érő szankciókat - ha minden fenyegetés ellenére merünk normálisan élni, akkor derülhet ki, hogy a NER erődítménye valójában papírmasé tákolmány, testületei erőtlen kesztyűsbábok.

Ha azonban nem ébredünk rá a saját erőnkre, akkor az Isten sem ment minket a fokozatosan durvuló uszítás következményeitől.

Oroszországban sem egyből jutottak el odáig, hogy az OMON kommandósai melegjogi aktivistákat verjenek a nyílt utcán; Csecsenföldön nyolc éve kezdődött a homoszexuálisok üldözése, ami ma már ott tart, hogy a hatóságok kínozzák, meg is ölik a kezükre jutó melegeket. Orbán Viktor ugyan arról beszél, hogy a most elfogadott törvény csak a 18 éven aluliakra vonatkozik, és ez ez egy szabad ország, "mindenki úgy él, ahogy akar" – de próbáljon meg egy meleg pár kézen fogva bemenni a Puskás Arénába. Vagy csak úgy végigsétálni (a vidékhez képest toleránsnak számító) Pesten, a Nagykörúton.

A miniszterelnök által említett szabadság annyiban merül ki, hogy azt tesszük, amit szabad. Például este tíz után megnézzük a Csengetett, Mylord?-ot, ami egyetlen szereplő, a leszbikus, sőt szocialista (!) elveket valló Miss Cissy miatt kaphat 18-as karikát. Ameddig szabad.

(Címlapképünkön: Orbán Viktor miniszterelnök (k), mellette Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (b2), Kövér László házelnök (b), illetve Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (j) és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter (j2) szavaz az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. június 15-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)