"Roma a roma fiú támadója", "Roma fiú szúrta le karddal Józsikát" - ilyen és hasonló címek alatt számoltak be a mérvadó politikai és a bulvárlapok arról, hogy a 21-es buszon karddal átdöfött fiú támadója romának vallotta magát a rendőrségen. A miniszterelnök a szóvivője útján magyarázkodott, a Fidesz - megfeledkezve a rasszista indíték kivizsgálását sürgető Pokorni Zoltán felszólalásáról - bocsánatkérést követelt, Tamás Gáspár Miklós pedig végigmeakulpázta a triumfáló jobboldali médiát, majd a baloldalit is. Nem nehéz megjósolni, hogy ha a média, a politika és a "véleményformáló értelmiség" ekképp reagál, mindez a nem épp a cigányok iránti szimpátiájáról híres átlagpolgárban a következőképpen csapódik le: a cigányok egymást gyilkolják, aztán a többséget vádolva rasszizmust kiáltanak. Mindannyiunk nagyobb dicsőségére egy roma fiatalember elleni életveszélyes támadás most magukkal a romákkal szembeni idegenkedést erősíti.
Vasárnap az egyik kereskedelmi tévé már arról számolt be, hogy maga az áldozat provokálhatta ki késsel a támadást. Vajon mi katalizálta a támadás óta egyébként az áldozattal és az ügy okán a romákkal is együttérző közvélemény gyors hangulatváltozását? Az az übertoleránsnak gondolt vélekedés, hogy aki magát romának mondja, az a szabad identitásválasztás jegyében annak is tekintendő, márpedig akkor egy másik roma elleni támadását nem motiválhatja a fajgyűlölet. Ha tehát az elkövető is cigány, akkor mégiscsak az történhetett, amit a legújabb médiasztár, Tomcat, ez a saját készítésű pólói iránt újabban cinikus provokációkkal keresletet teremteni igyekvő blogger előlegezett meg bő egy héttel korábban a webnaplójában: a cigány gyerekek összevesztek, aztán egymást irtották a buszon.
A kollektív hülyeség üli torát. Miért gondolja bárki is, hogy köze lehet a tett megítéléséhez annak, hogy a bűncselekmény gyanúsítottja milyen etnikumhoz sorolja magát? Teljesen mindegy, hogy a fiatalkorú támadó az ügyvédje, szülei tanácsára, netán Tomcat blogja olvastán döntött a roma identitás felvétele mellett, vagy esetleg valóban régi muzsikus cigánydinasztia leszármazottja. A szabadon választott identitás éppen a definíciójából fakadóan nem lehet alapja vagy szempontja egy cselekmény (súlyosbító körülménye) megítélésének. Ha nem így lenne, a cigányokat vagy melegeket verő skinhead pusztán azzal, hogy cigánynak vagy melegnek mondja magát, mentesülhetne a rasszista-homofób indíték vádja alól. Ugyanígy, a romákat az egyes szórakozóhelyektől távol tartó, külön kórterembe kényszerítő, az emberi munka lehetőségétől megfosztó faji diszkrimináció is menthető lenne az elkövető vélt, állítólagos vagy akár valós etnikai háttere alapján.
A rendőrség, az ügyészség, végül a bíró a faji indíték vizsgálatakor csak azt mérlegelheti, hogy tett-e a gyanúsított a helyszínen vagy máskor fajgyűlölő kijelentéseket, találtak-e a lakásában rasszista irodalmat és relikviákat, mozgott-e ilyen nézetekről ismert körökben. Nem azért nem fajgyűlölő valaki, mert az adott etnikai kisebbség tagja, hanem mert nincsenek ilyen nézetei: nem olvas hobbiból rasszista pamfleteket, nem cigányozik és nem jár olyan társaságba, melyet pont az ilyen és hasonszőrű eszmék tartanak össze. Ilyen egyszerű.
A múlt vasárnapi demonstráció szónokai jogosan keltek ki az ellen, hogy a rendőrség élből elvetette a rasszista indíték gyanúját. Az addig ismertté vált körülmények (az áldozat származása, a támadó társaságának fegyverei és ruházata) ugyanis éppen azt a gyanút erősítették, hogy az elkövető valamelyik szélsőjobboldali, "hagyományőrző" csoportosulás környékén keresendő. Ezért volt érthetetlen, hogy nem vizsgálják az esetleges rasszista indítékot, mintha az szöges ellentétben állna az ilyen csoportok egyéb nézeteivel. Mit tudunk a támadó elfogása óta? Azt, hogy a fiú egy hagyományőrző, szerepjátékos csoport tagja. Nem tudtunk meg viszont semmit a motivációjáról, a környezetéről, a nézeteiről, illetve arról, hogy egyáltalán vizsgálják-e a lehetséges rasszista indítékot. Ja, egyvalamit mégis, bocsánat: romának mondja magát, ergo nem lehet rasszista.
Vajon a Jászladányban szegregált iskolarendszert létrehozó, majd 2002 őszén az az ellen fellépő cigány önkormányzatot épp a szabad identitásválasztás jogával visszaélve félreállító jászladányi elöljárók rasszisták voltak-e? Újtoleráns logikánk szerint nem lehettek azok, hiszen közülük többen, például a polgármester felesége, romának mondták magukat. Vagy cigánygyűlölő volt-e az a huszonéves fiatalember, akivel 2000 decemberében találkoztam Torontóban? Nem lehetett az, mert bár fennhangon és indulatosan szidalmazta a cigányokat, magát roma menekültnek kiadva épp menedék-kérelme elbírálására várt. Furcsamód a kanadai bevándorlási hatóság - a magyar rendőrség számára valószínűleg érthetetlen logika mentén - az itthoni üldöztetésére hivatkozó beadványa elbírálásakor nem a származásáról szóló állítását, hanem a bizonyítékokat vizsgálta; rövid úton ki is penderítették az országból.
Lehetséges, hogy elhamarkodott dolog volt a támadás ürügyén fasizmusról és fajgyűlöletről beszélni, hiszen a helyszín, az időpont és a körülmények nem előre kitervelt támadásra és előre kipécézett áldozatra, hanem hirtelen felindulásra utaltak. Ettől azonban még lehet az elkövető rasszista, és szúrhatta le a buszon (saját magán kívül) az egyetlen romát részben vagy egészben fajgyűlöletből kifolyólag. Hogy tényleg volt-e ilyen eleme az indítékának, nem tudhatjuk, és már nem is fogjuk megtudni, hiszen azt a rendőrség nem vizsgálja. Csak azt tudjuk biztosan, hogy felháborító volt az utasok embertelen közönye és gyávasága, és megdöbbentő, hogy annyi felnőtt között egy 13 éves kisfiúnak kellett elszorítania társa vérző sebét. Azt tudjuk még biztosan, hogy nem jó olyan városban élni, ahol az emberek ledöfik egymást a buszon, ahol a rendőrség fél kivizsgálni az ügy lehetséges indítékait, és ahol nem az a döntő, hogy az ember mit és miért tesz, hanem hogy minek vallja magát.
