Bernard Guetta: Nem kérdés, hogy fel kell fegyverezni Ukrajnát

Publicisztika

A háborút nem úgy lehet megállítani, hogy cserbenhagyjuk az ukránokat, hanem úgy, ha a lehető leggyorsabban és legjobban felfegyverezzük őket - írja a francia európai parlamenti képviselő.

Az „eszkaláció” szót emlegeti mindenki, és már nem csak azt értik alatta, hogy Moszkvában folyton atomcsapásokról és a harmadik világháborúról beszélnek. Európában és az Egyesült Államokban azon aggódik a sajtó és a politikai körök nem elhanyagolható része, hogy Joe Biden és Vlagyimir Putyin párhuzamosan eszkalálják a helyzetet. Előbbi azzal, hogy még komolyabb katonai támogatást nyújt Ukrajnának, az utóbbi azzal, hogy hagyja, a környezete minduntalan a közelgő apokalipszisről beszéljen.

Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól, mint egyenlőségjelet tenni az orosz és az amerikai elnök közé. Joe Biden egy megtámadott országot fegyverez fel, Vlagyimir Putyin pedig halált és pusztítást hoz rá. Az egyik védi a szabadságot, a másik el akarja tiporni. Az egyik a nemzetközi joggal összhangban cselekszik, míg a másik felháborítóan semmibe veszi azt. Alapvetőek a különbségek, de nagyobb gond is van, mint ez az erkölcsi zavar.

A kettős eszkaláció elképzelése valójában az orosz elnök érdekeit szolgálja. Washingtonban ez ahhoz vezet, hogy sokan tiltakoznak az Ukrajnának történő fegyverszállítások ellen, azzal a felkiáltással, az Egyesült Államoknak nem szabad hagynia, hogy belerángassák egy olyan háborúba, ami csak az Európai Uniót és az ukránokat érinti, akiknek egyébként saját maguknak kellene megvédeniük magukat Vlagyimir Putyinnal szemben.

Az orosz elnök nyilvánvalóan ezt szeretné, ezért próbál félelmet kelteni a harmadik világháború kísértetével. Európában pedig az az érdeke, hogy a háborút amerikai-orosz kötélhúzásként állítsák be, amelyben Európának kellene semlegesnek maradnia.

„Ne váljunk az Egyesült Államok segédcsapatává” – megy a zúgolódás, ami a háború előrehaladtával egyre hangosabb lesz, és amivel szembe kell állítani a tényeket. Az Európai Unió azonnal megértette, ha hagyják, hogy Vlagyimir Putyin elfoglalja Kijevet, akkor azután neki fog látni, hogy megvalósítsa a régi álmát: a cári birodalom visszaszerzését. Egész Európa stabilitása került veszélybe, ezért fegyverezték fel a huszonhetek az ukránokat, amilyen gyorsan csak tudták, miközben Joe Biden az Atlanti-óceán túloldalán ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Államok nem küld katonákat az ukrán harctérre. 

A második tévképzet, amit helyre kell tenni, az az, hogy nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amelyik növeli az Ukrajnának nyújtott támogatását. Az összes európai állam, Magyarország kivételével (Josep Borrell uniós külügyi főképviselő áprilisban világossá tette, hogy habár Magyarország nem enged át területén fegyverszállítmányokat közvetlenül Ukrajnába, de a saját részét befizeti az uniós fegyverellátmány beszerzésébe, tehát részt vesz Ukrajna fegyverellátásában – a szerk.)egyre komolyabb felszereléssel látja el Ukrajnát. Még az a Németország is, amelyik néhány nappal ezelőttig még nem volt hajlandó nehézfegyvereket szállítani Kijevnek, most már viszont tankokkal szereli fel.

Mindez nem azért történik, mert az európaiak és az amerikaiak úgy döntöttek, hogy Oroszország meggyengülését kihasználva háborút indítanak ellene, hanem azért, mert Vlagyimir Putyin egyre nagyobb veszélyt jelent. Első támadását, február 24-én Kijev ellen elvesztette. Most már kizárólag a Donbasz ellenőrzéséért küzd. Akkorára kezd dagadni a kudarca és megalázottsága, hogy fejvesztve keresi a megváltást.

Ezért kell feltétlenül segíteni Ukrajnának abban: olyan egyértelmű vereséget mérjen Putyinra, hogy ne legyen más választása, mint tartós kompromisszumot kötni.

Ezt nem lehet egyik napról a másikra elérni. Ennek a háborúnak még nincs vége, megállítani pedig nem úgy lehet, hogy cserbenhagyjuk az ukránokat, hanem úgy, ha a lehető leggyorsabban és legjobban felfegyverezzük őket.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Tartalékos tisztek fegyverhasználati alapismeretekre oktatják a civil lakosokat Ungváron 2022. március 3-án.  Fotó: MTI/Nemes János)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.