László Csaba

Így van a rendszer kitalálva – II. rész  

Orbán Viktort csak Orbán Viktor győzheti le?

Publicisztika

Az írás előző, múlt heti számunkban megjelent része azt vizsgálta kimerítően, milyen strukturális, intézményi feltételek és körülmények vezettek a Fidesz kétharmados győzelméhez. A második, záró rész azt firtatja, milyen sürgős feladatok várnak a kormányra, és merre indulhat el az ellenzék – a szerk.

Így van a rendszer kitalálva – I. rész: Az ellenzéki vereség okairól

A kormány az újabb kétharmaddal a háta mögött kisebb módosításokkal menetből kormányozhat tovább – de feladata lesz bőven. Ki kell egyeznie az EU-val úgy, hogy ne sodorja veszélybe a NER hatalmát, de hozzáférjen az uniós hitelekhez és támogatásokhoz. Meglepne, ha nem sikerülne átmenni a tű fokán. Engedményekre szükség lesz, például a közbeszerzési eljárásoknál, de ezek már nem fognak különösebben fájni. A NER-oligarchák már annyira erősek, hogy akár tiszta versenyben is tudnak győzni, elég a hazai pálya előnye. A további fegyverbeszerzéseknél is lehet majd ügyesen lavírozni az EU- vagy éppen a NATO-tagállamok között: ki az, aki több minden fölött hajlandó szemet hunyni? Csodálkoznék, ha az EU-ban nem fáradtak volna még bele a magyar ügyekbe, s ezért szép csendben, kisebb tekintélymentő manőverek után meg fognak bocsátani Orbánnak. Miért küzdjenek azzal az országgal, ahol a szavazók ilyen arányban szavaznak erre a kormányra?

A kormány előtti fő kihívás talán a saját maga által ásott költségvetési gödör betemetése. Ennek a mélysége pedig az ukrán háború miatt jóval nagyobb lesz, mint amekkorára számítottak. Miként lehet majd konszolidálni 2023–2024-re a költségvetést? Nem lepne meg, ha nőnének a bankok és egyéb multik adóterhei, de segíthet a megszorítások, kiigazítások nagy barátja, az infláció is. Szép csendben elinflálják a kiadások egy részét, és bezsebelik az infláció miatt növekvő többletbevételeket. Ha értelmezhető szintre esnek az energiaárak, akkor a rezsicsökkentés fenntartása sem ezer-, legfeljebb százmilliárdos számlákat produkál. De aknából azért marad még bőven, mint például az MNB várható sok százmilliárdos vesztesége.

A választás másnapján elkezdődött a 2026-os kampány, Orbán ebben nem ismer pardont. Vajon a média mely komponenseit akarják még megszerezni? Az RTL Klubot? Sok befolyásos szereplő már nem maradt. Mely cégeket kell elvenni? Milyen üzleti területeken folytatódik a helyfoglalás? A bankszektorban, a kiskereskedelemben, a telekommunikációban? Vagy egészen újakra is bemerészkednek? De a terjeszkedés politikai és gazdasági értelemben is folytatódni fog, ami az országnak és az ellenzéknek sem jó hír.

Lesz-e politikai bosszúállás? Mennyire lesz még inkább bélyeg és versenyhátrány az ellenzéki kötődés – vagy csak a gyanúja – álláskeresésnél, üzleti kapcsolatokban, hatósági eljárásokban? Még mélyebbre ássák az árkokat, vagy ekkora fölény birtokában nagyvonalúbbak lesznek? És lesz-e erről világos iránymutatás, vagy az „öncenzúra” már a kádári rendszerben is bevált gyakorlatára támaszkodnak majd?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.