Palesztin-izraeli háború: Európán a sor, hogy cselekedjen a vérengzés után

Publicisztika

A háború az emberéletekben mérhető veszteségen túl azért is borzasztó, mert az eddiginél is kaotikusabb politikai helyzetet teremthet a Közel-Keleten. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő írása.

Vannak, akik szerint Izrael most fizeti meg a területszerzéseinek az árát. Az vezetett a szombati tömeggyilkossághoz – mondják –, hogy a palesztinok egyre nagyobb igazságtalanságban élnek, hiszen elképzelhetetlen, hogy idáig fajult volna a gyűlölet, ha lenne még bármi remény a békére.

Hiba lenne nem figyelni rájuk, ugyanakkor a másik oldal érvei sem kevésbé megalapozottak, miszerint innentől tagadhatatlan, hogy a kétállami megoldás illúzió, a Hamász nyilvánvalóvá tette, mennyire veszélyes lenne Izraelnek egy palesztin állam szomszédságában élni. Szombat óta sokan gondolkodnak így Izraelben és máshol is, hiszen ha ide jutottunk, nehéz elhinni, hogy valaha lehetséges lesz a békés együttélés.

Ott van persze a francia-német megbékélés példája, de tény, hogy az izraeli-palesztin dilemma sokkal inkább megoldhatatlan, mint a két világháborúé volt. Párizs és Berlin között – ha ezt ki lehet így mondani – a békekötés csupán megbocsátás és józan ész kérdése volt, míg ez az aprócska földdarab, amelyet mindkét nép a sajátjának tekint... Bocsássanak meg, de lássuk be: mindkét fél úgy gondolja, hogy „vagy ők, vagy mi”.

Izraeli-palesztin konfliktus

 
Palesztinok egy izraeli légitámadásban megsemmisült ház romjainál a Gázai övezet déli részén lévő rafahi menekülttáborban
Fotó: MTI/AP/Hatem Ali

Tehát háború? És nemcsak most, hiszen a folytatás elkerülhetetlen: Izrael azon lesz, hogy bosszút álljon a halottaiért és visszavágjon a sérelemért. Lehetetlen a megbékélés, tehát vég nélküli háború? Igen, erre tartunk, ebbe rohanunk bele. Mégis, mielőtt az izraeliek, a palesztinok és a nyugatiak is beletörődnének a helyzetbe, kétszer is meg kellene gondolniuk, hogy mi lehet a következő, helyes lépés.

Az izraelieknek rá kellene döbbenniük, hogy ha a hírszerzésüket pont olyan könnyen el lehetett altatni, mint az 1973-as jom kippuri háború előtt, akkor semmi sem immunizálhatja őket az ellen, hogy egy napon az egész országuk ugyanarra a sorsra jusson, mint szombaton a Gázai övezettel szomszédos Szderót városa. Láttuk, hogy képesek olyan totális vereséget szenvedni, hogy a lakosságnak nem marad más választása, mint pánikszerűen menekülni, mint a hegyi-karabahi örményeknek az azerbajdzsániak elől.

Az izraeli legyőzhetetlenség mítosza megdőlt. Az egész Közel-Kelet rájött erre, ami közeljövőben komolyan veszélyeztetheti az Izrael és az arab országok közötti közeledést, Szaúd-Arábiával az élen.

Ezt akarta Irán is, és nem is leplezi az örömét. Az amerikaiak és az európaiak pedig joggal tarthatnak tőle, hogy Oroszország, Kína és néhány feltörekvő hatalom kísértésbe esik, hogy Palesztina segítségére siessen, hogy (újra) megvesse a lábát a Közel-Keleten, és onnan dacoljon a Nyugattal.

Ami a palesztinokat illeti, a Hamász csak még mélyebbre lökte őket a nyomorúságukban, és minden eddiginél messzebbre a béke kilátásától. Az izraeli demokratákat pedig arra kényszerítette, hogy közös frontba tömörüljenek Netanjahuval és szélsőjobboldali szövetségeseivel, azokkal, akik megosztották az izraeli társadalmat, és éppen ezzel ásták alá a biztonságát.

Izraeli-palesztin konfliktus

 
Izraeli katonák egy harckocsin, az Izrael és a Gázai övezet határának térségében, Dél-Izraelben kijelölt gyülekezési ponton
Fotó: MTI/AP/Tsafrir Abayov

Nemcsak az a katasztrófa, hogy mennyi vért ontottak, és mennyit fognak még a jövőben, hanem a növekvő politikai káosz is, amivel szemben szükséges, sürgős és elkerülhetetlen, hogy a két népre rákényszerítsenek egy rendezést. Az Európai Unióra és az Egyesült Államokra nézve ez azt jelenti, hogy egyértelművé kell tenniük: ha a két fél nem fogadja el a tisztességes és tartós rendezéshez szükséges kompromisszumokat, akkor Izraeltől megvonják az amerikai támogatásokat és az Unióval kötött kereskedelmi megállapodásokat, a Palesztin Hatóság pedig nem számíthat többé az európai segélyalapokra.

Mivel az Egyesült Államok nem fogja megtenni, Európának kell először lépnie; fel kell szólítania a feleket, hogy kezdjék újra a tárgyalásokat, amelyekbe be kell vonnia az arab országokat.

Európának cselekednie kell, és be kell bizonyítania, hogy van világpolitikai létjogosultsága.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Az Izrael elleni háborúról szóló híreink ide kattintva érhetők el.

(Címlapképünkön: palesztin férfiak egy izraeli légitámadásban megsemmisült ház romjai mellett a Gázai övezet déli részén lévő rafahi menekülttáborban. Fotó: MTI/AP/Hatem Ali)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”