Könyv

Iskolajáték

Ben Lerner: Az iskola Topekában

Sorköz

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

Lernernek ezen kívül kevés munkája lelhető fel magyarul, mindössze A költészet utálata című szellemes esszéje (Forrás, 2019/7–8.), illetve néhány verse Mohácsi Balázs fordításában a versumonline.hu-n. Ugyanitt olvasható róla hogy „prózájának jellegzetessége az oszcilláció referencialitás és fikció között”, mindez esszészerűen kommentálva, amelyből „végül szellemes, gazdagon rétegzett elbeszélésmód kerekedik ki”. Sally Rooney kevésbé szofisztikált, szerinte Az iskola Topekában egyenesen „a regény jövője”. Nézzük meg közelebbről mindkét állítást.

Két idősíkot mozgat a mű, az egyikben 1997-et írunk, másikban már a Trump-érában járunk, helyszín a Kansas állambeli Topeka. Itt végzős gimnazista a költőnek készülő Adam Gordon, a kiváló vitázó, az országos vitaverseny győztese. New Yorkból származó szülei a rangos topekai pszichiátria alkalmazottai: az apa, Jonathan elismert terapeuta, az anya, Jane a női jogokért küzdő neves író. Jonathan páciense, Adam iskolatársa, a folyton megalázott, retardált Darren maradandó sérülést okoz egy féktelen bulin (kihallgatásának jelenetével indul a mozaikos szüzsé); Jane-nek sok az irigye, emellett kénytelen szembenézni a férfidominanciával, férje félre­lé­pésé­vel, legjobb barátnőjének elvesztésével, a gyereknevelés nehézségeivel és az addig elfojtott apai abúzus feldolgozásával. A szerteágazó, érdekfeszítő családtörténetet a kapcsolódó epizódokkal együtt három (négy?) narrátor (Adam, Jonathan és Jane) idézi fel a közelmúltból. Az elbeszélők egymást váltják, Adam szülei először egyes szám első személyben mesélnek a múltjukról az időközben családot alapított, könyvírásra készülő Adamnek (több elejtett megjegyzés szerint ő [?] a Lerner-regény szerzője), akit aztán egy-egy fejezetben már harmadik személyben említenek, ipso facto visszatekintésük ideje, szituáltsága homályossá válik, ám ez csupán Lerner számos trükkjének egyike. Adam szintén harmadik személyben számol be a vele történtekről, de egyrészt a karakterazonos fókusz, másrészt a kiszólás („lányaim”) leleplezi, hogy szó sincs mindentudó, fölé­rendelt látószögről, legfeljebb a jó húsz évvel idősebb Adam él néhányszor a többlettudásával, akárcsak Jane is olykor – a zárófejezetben aztán már Adam is első személyben szólal meg. És Darren töredezett-halmozásos szólama is túl kifinomult ahhoz, hogy a negyedik, látszólag omnipotens narrátor mögé ne a „határsértő” Adamet képzeljem, pláne mikor egy óvodai jelenetre mintha közösen emlékeznének: „Aztán halljuk a felbődülő szirénákat.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.