KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Milétoszi emberünk

Carlo Rovelli: A tudomány születése – Anaximandrosz forradalma

Sorköz

Igazán nem szívesen lennék mostanság a tudomány helyében. Nap mint nap kommentelők száz­ezrei lincselik, csalhatatlan netes publicisták kérdőjelezik meg a pozícióját, s miközben (mellék)terméke, a technológia nélkül már rég mozdulni sem tudunk, ő maga mintha egyre haszontalanabbnak tűnne a józan paraszti ész birtokosai számára.

Elvégre hogyan is lehetne bízni a tudományban, amely ötszáz/kétszázötven évente állhatatlanul egyre újabb, és mind komplexebb világképeket tételez, szemben a vallások oly megnyugtató stabilitásával; s közben mégis botor módon ragaszkodik az érvényes állítások vélelméhez, szemben a minden megállapítást helyből relativizáló tendenciákkal.

Ilyen világállapotok közepette különösen fontos, ha egy jelentős természettudós vállalkozik az ismeretterjesztés, a felvilágosítás munkájára, ahogyan azt a világhírű olasz elméleti fizikus, Carlo Rovelli vagy egy évtizede teszi. Ő még a 2010-es évek elején, a Hét rövid fizikalecke és az Idő rendje megírása előtt megjelentetett egy olyan munkát, amelyben jószerint a kezdetekig visszanyúlva tárgyalhatta a legalapvetőbb kérdéseket: mi a tudomány, és mit jelent a tudományos gondolkodás? Mindehhez az immár magyarul is olvasható könyvében az ókor egyik úttörő gondolkodóját, a milétoszi Anaximandroszt mutatja fel mintateremtő példázat gyanánt. Anaximandrosz jobbára csak töredékes és vitatott értelmezésű hivatkozásokból ismert munkásságához köthető mindenekelőtt a szakítás a „fenn az égbolt, lenn a föld” hegemón képzetével, de éppígy említendő az az anaximandroszi merészség, amely az időjárási jelenségek vagy épp a földrengés katasztrófája mögött immár nem az istenek beavatkozását, hanem a természet munkáját vélte felismerni. Vagyis Rovelli megfogalmazásában a milétoszi előd „kevésből kiindulva – mert megfigyeléseit jobban meg akarta érteni – újrarendezte az univerzumot. Megváltoztatta a világegyetem megértésének szabályait”.

Rovelli lendületesen és jól érthetően mondja fel a tudománytörténeti leckét, amelyben hagyományosan nyomatékos szerep jut az i. e. 6. századi (kisázsiai) görögség és a keleti birodalmi kultúrák közötti érintkezés megtermékenyítő hatásának, a görög városállamok másfajta társadalmi és politikai berendezkedésének, s ezzel összefüggésben a kritikai szellem megszületésének. Innen fakadt az a szellem is, hogy akár a tisztelt mestereket is meg kell cáfolják, ha a tények és az azok által sugallt felismerések új modellt követelnek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk