Színház

"Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek, és benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem?" Egy részlet a Tünet Együttes szórólapjából, amely a legújabb előadást hirdeti. Azért érdemel figyelmet, mert a megszokott, a kortárs táncot amúgy is körülölelő homályosításhoz képest nem magyaráz, nem beszél félre, hanem olyan érzeteket kelt, amelyeket a darab megtekintése során is tapasztalunk.

Öt éve a Bárka Színház társulatának tagja. Január 16-án a Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testülete őt nevezte ki a Bárka igazgatójának.

Az évad végén megválik igazgatói székétől. Úgy tervezi, hogy Szombathelyen alapít színházat, és vezeti a helyi főiskolán már létező színházi tanszéket.

November közepén tartotta első bemutatóját a legújabb magyar színtársulat, a KoMa. Megnéztük az előadást, aztán leültünk beszélgetni Róbert Júlia dramaturggal és két színésszel, Zrinyi Gál Vincével és Ötvös Andrással.

Lehet, hogy tényleg két ember ez az egy ember. Mindenesetre ki kell várni, amíg például a Nemzeti színpadán a tévés-balhés médiasztár "Stohl Buciról" el lehet hinni, hogy ő Orgon. De ha beletesszük ezt az időt és energiát, kellemes meglepetés is várhat ránk: egy jó színészt látunk. Stohl András negyvenéves.

A színpadon elegáns étterem - de a horizontális sík vertikálisba fordul: egymás alatt négy szinten játszanak a szereplők; ha egymáshoz beszélnek, felénk fordulnak. A Radnóti Színház szűkös színpadán Bagossy Leventének nemcsak a "helyproblémát" sikerült megoldania, hanem megteremtette azt a teret is, amely pompásan illik Térey János darabjához.

"Forintos ötlet" volt annak idején - nagyjából húsz éve -, hogy a Vígszínház "Zeitstücköt" íratott Arthur Schnitzler Körtánc című darabjából; Kornis Mihálynak a kollégától kölcsönzött frappáns dramaturgiai szerkezetben sikerült felvonultatnia az akkori jelen ismerős típusait, melyek képviselői nyilván minden előadáson ott voltak a nézőtéren is.

Mondanak mindent a most huszonöt éves Katona József Színházra: a magyar színházművészet állócsillaga, a múltból itt ragadt kövület, utazó nagykövetünk, legesleg. Az igazgatóval a negyedszázad néhány pillanatát ragadtuk ki.

Az AlkalMáté Társulat (Parti Nagy Lajos elnevezése) idén Zsámbékon páratlan vállalkozásba kezdett: elhatározták, hogy minden évben kisorsolnak egy embert a csapatból, és róla készítenek darabot. A júliusi bemutató a Járó Zsuzsa címet viselte. Jövőre a Szandtner Anna című drámát láthatjuk.

Évtizedes európai diadalmenetet, valamint egy életerős Broadway-bukást követően ezen a nyáron megérkezett hazánkba a Roman Polanski nevével fémjelzett rémmusical.

Májusban véget ért a rádiós családregény, amely 1959 óta 2500 epizódon át mesélte-mesketélte egy képzeletbeli, egyszersmind roppant népes família történetét. Visszatekintésünkben e korszakokon átívelő műsorszámot parentáljuk.

Így jött össze - ráadásul visszafelé lett világos: nemrégiben magyar szerzőkkel töltöttem egy hétvégét magyar színházakban; ez utóbbi, mondjuk, természetes.