A Nemzetiben megsérült egyik színész még nem beszélt Vidnyánszkyval a balesetről

  • narancs.hu
  • 2024. február 5.

Színház

Horváth Lajos Ottó elmondása szerint az igazgatót nagyon leköti a színház, őt meg a gyógyulás.

Még legalább fél évig eltart a Nemzeti Színházban történt baleset után a rehabilitációja, míg helyrejön az egészsége

ezt mondta az Indexnek adott interjújában Horváth Lajos Ottó, aki tavaly novemberben Szász Júliával súlyos balesetet szenvedett a Nemzeti Színházban a Rómeó és Júlia előadás közben.

Ő kéz- és lábsérüléseket szenvedett, "ezeket igyekeznek a megfelelő szakemberek megfelelően kezelni, hogy helyrejöjjenek. Hosszú folyamat lesz ez, minimum fél év (...) Mindenféle komplex kezelést kapok, amit csak meg tudnak tenni a sérült részek, sebek és egyebek kezelésére", de hogy pontosan mennyi, az csak a féléves kezelés után derül ki.

A balesetről nem beszélt Horváth Lajos Ottó, egyrészt nem is szívesen idézte volna fel, másrészt a folyamatban lévő rendőrségi eljárás miatt nem is beszélhetett volna bizonyos részletekről. A folyamatban lévő ügy miatt egyelőre még kártérítést se kaptak

Azt viszont elmondta, hogy a balesetről azóta se beszéltek Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti igazgatójával, aki az ügy miatt mint ismert, lemondott, de azt Csák János nem fogadta el, így végül mégse mondott le, visszavonta azt, nem történt semmi, ráadásul a kormánymédia és egyes magukat jobboldalinak tituláló művészek egy emberként álltak ki Vidnyánszky mellett. Hamar kiderült, az esetnek végül is ő volt a legnagyobb áldozata.

"Őt most nagyon leköti a színház, engem pedig nagyon leköt a gyógyulás"

– mondta Horváth.

Vidnyánszky korábban arról beszélt, hogy a két színészt január végéig kell helyettesíteni: "Örülünk, amikor a felépülésükről hallunk. A színház repertoárjának majd felében érintettek. Ahhoz, hogy létezzünk, beugrópróbákat kell csinálni: nagyrészt erről szólnak a hétköznapjaink. Az előadásainkat próbáljuk életben tartani, és ez így lesz január végéig." De végül értelemszerűen a februári műsorban sem szerepelnek.

Horváth egyelőre nem is gondol a visszatérésre, az interjúban azt mondta:

"Most huzamosabb ideig nem fogok tudni visszatérni olyan formán, hogy úgy tudjam ellátni a munkát, ahogy azt szeretném."

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.