Búcsúévad az Átriumban

„Egy idő után elégünk”

Színház

Az Átrium nem zár be, de egy év múlva már nem a megszokott csapat játszik majd benne. Példájuk azt is megmutatja, hogy Magyarországon kudarcra van ítélve még egy sikeres színház is.

„Egy évadunk maradt arra, hogy együtt elbúcsúztassuk azt a színházat, amit csinálunk” – jelentette be megdöbbent közönségének a Kultúrbrigád augusztus 21-én. Az a színházi csapat, amelyik az elmúlt években az Átriumban tartott előadásokat, 2024 nyarán el fog búcsúzni a nézőktől, közleményében így fogalmaz: „Nincsen remény arra, hogy méltó és kiszámítható környezetben folytassuk a munkánkat.” Már jó ideje úgy érzik, hogy az utolsó erejükkel küzdenek, és szeretnék még azelőtt befejezni, hogy ez meglátszana a művészi munkájukon és kollégáik egészségén. „A jelenlegi helyzet emberileg és szakmailag is fenntarthatatlan. Elfáradtunk, mert ez a most már öt éve tartó kötéltánc pont azt a kíváncsi és alkotni vágyó energiát veszi el mindenkitől, amiért érdemes és élvezetes színházat csinálni.”

Bár a sajtón úgy futott végig a hír, hogy az Átrium zár be, nem egészen erről van szó. Az 1937-ben megnyitott, egykor moziként funkcio­náló, art deco stílusú intézmény bejárata nem lesz bedeszkázva jövőre. Gauder Milán, az ingatlan társtulajdonosa sietett pontosítani, amikor azt írta, hogy nem zárnak be, sem most, sem a következő nyáron, csak a házat 2017 júliusa óta üzemeltető Thea Art Kft. csapata nem folytatja, „mi pedig kénytelen keressük a méltó utódaikat, míg az eddig bemutatott előadásokat is visszavárjuk”. A másik tulajdonos, Lakatos Péter a Forbesnak azt is elmondta, már jelentkezett is olyan vállalkozás, amely szívesen üzemeltetné a helyet.

Mely hely története amúgy is kalandos: a világháború alatt mészárszék működött itt, a szocialista érában moziként üzemelt – a Május 1-hez sokaknak kötődnek szép emlékei. Legutóbbi korszaka talán 2012-ben kezdődött, amikor kultúrközpontként nyílt újra, hogy színházi előadások és vetítések otthona legyen. Két évvel később itt mutatták be Az Őrült Nők Ketrecét Alföldi Róbert rendezésében, amely immár kilenc éve műsoron van, több mint 140 ezer néző látta. A Thea Art Kft. az üzemeltető cég, a Kultúrbrigád pedig a produkciókat viszi: a kettő azonban valójában egyetlen csapatot jelöl. Csakhogy ez a csapat túl kicsi.

Filléres ügyek

„Minden munkatársunk három helyett dolgozik, és ha mindent jól csinálunk, sikeresek vagyunk és sok előadást tartunk, akkor vagyunk a nullánál” – érzékelteti a szűkös anyagi lehetőségek által emelt korlátokat Zsedényi Balázs produkciós menedzser. „A színház drága dolog, sok-sok hús-vér ember munkája szükséges hozzá, de mi nem 70–90 alkalmazottal dolgozunk, ahogy az egy kőszínháznál megszokott, csak 25-tel. Nem elég a folyamatos telt ház: ha hibázunk vagy elmarad egy-két előadás, máris mínuszban vagyunk.” Hiába a szenvedélyük, nem lehet örökké, éjjel-nappal ezzel foglalkozni „Egy idő után elégünk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.