Interjú

„Elmúltak már a derék idők”

Rozs Tamás zenész, tanár

Színház

Folyamatosan koncertezik, színházi előadásokban vesz részt, sokszor használ sajátos énektechnikát, és újabban looperezik is, de a tanítás mindent fölülír nála. S már másodszorra jött el Kaposvárról, ezúttal az SZFE-botrány miatt.

Magyar Narancs: A járvány miatt csak nemrég mutatták be a Háy János Elem című novellájából készült darabot Bérczes László rendezésében. A „lemerülő játékot” csellón kíséri. Milyen zenét játszik hozzá?

Rozs Tamás: Ez most a harmadik alkalom, hogy Háy János színpadi munkájánál működöm közre. Először a Szigorúan ellenőrzött vonatok színpadi változatához írt szövegeihez és verses betéteihez szereztem zenét, akkor rímbe szedetten, sűrítve kellett a zenének a darabhoz illeszkednie. Majd a kimondottan Bérczes Lászlónak írt A halottemberben volt feladatom. Most is izgalmas volt a munka, főképp, hogy ez nem kincstári szöveg. Kerekes Éva és Mucsi Zoltán kettőse egy idős házaspár hétköznapjainak különböző korszakaiba enged bepillantást, és sok minden megjelenik itt: a szerelem mellett az elmúlás abszurd, felfoghatatlan ténye, a fiatalság elvesztésétől kezdve a halálig. Háy nagyon ért ahhoz, hogy mindennapi párbeszédekből kiindulva igen mélyre menjen. Ezt kellett lekövetnie a zenének. Az a feladatom, hogy hol átvezető zeneként, hol meg nagyon is domináns módon, jelenlevőként kísérjem a megjelenített helyzeteket. Alá kell húznom a karaktereket, segítem a zenémmel a tartalmat, a folyamatot. Egy szál csellóval. Mivel a színész a drámai folyamatban nem tudja bevárni, míg én minden egyes zenei megszólalásnál fölépítem a zenét, először próbáltam ki a manapság nagyon divatos looperezést.

MN: Hogy alakul a rendezőkkel közös munka, van elképzelésük, milyen zenét szeretnének?

RT: Bérczes például mindig leszögezi, hogy ő nem ért a zenéhez, de közben nagyon is határozott, erős elképzelései vannak, és jó az ízlése is. Ebben a próbaidőszakban úgy alakult, hogy a karantén alatt otthon gyártottam a zenéket, és elküldtem neki véleményezésre. A darabban arról van szó, hogy „halljuk a világ zenéjét”, ezért nagyon erős zenei fő témára volt szükségünk, drámaibb tartalmú zenére. A másik főzene lírai-játékos téma, ami jó esetben megérinti, behúzza a nézőt. Igyekeztem nem zenei klisékben gondolkodni, ezért használom például az ötnegyedes formát is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk