Az előadás végén arra gondolok, hogy anyák napi vers sosem volt még annyira a helyén, mint ebben a darabban. Az ovisokra erőltetett, elhadart, hamisan hangsúlyozott szavalatokkal ellentétben itt ugyanis mélység van a sorok mögött, egy identitáskeresés története. Egy középiskolás roma fiú eljut odáig, hogy vállalja az édesanyját, azaz a származását.
Kereki egy létező kistelepülés Somogy megyében, a szerző-rendező – Georgita Máté Dezső – családjának ott van nyaralója. Az előadás alapötletét is önéletrajzi helyzet ihlette: nagyapja halála után az apjával rendezgetik a házat…
A független színházi szcéna különös figurája. Kereki című új rendezése apropóján a gyermeki kötődésről, a vidéki életről, az SZFE-s évekről, alkotói céljairól, az FAQ társulatban betöltött szerepéről, valamint improvizációról és közösségi színházcsinálásról is beszéltünk vele.
Gyöngyösi Tamás óráin a Thália Tanodában a diákok szerint rendszeres volt a testszégyenítés is.
Még Törőcsik Mari életében döntött úgy a kormány, hogy kialakítják az intézményt a színész nagyapja által épített mozi épületében, csak elakadt a beruházás.
A darab Ingmar Bergman 1980-ban bemutatott filmje alapján készült, és főbb szereplői korábban már feltűntek a Jelenetek egy házasságból kockáin is. Ez a történet annak próbál utánamenni, hogyan juthat el egy látszólag mintaéletet élő férfi a gyilkosságig.
A darab létrejöttét 600 ezer forinttal támogatta Kásler Miklós minisztériuma.
A kényszer szülte ugyan, de vitathatatlan, hogy a százszázalékosan járványbiztos projekt egészen különleges – és remélhetőleg a főváros kulturális életében maradandó nyomot hagyó – élmény, meditatív én-idő.
Nagyon szimpatikus, hogy a Radnóti Színház külső játszóhelyei rendre teret adnak a független színházi alkotóknak, mutatva, hogy a Kováts Adél vezette intézmény a tettek szintjén is szolidáris e lassan teljesen kifosztott szcénával.
