rés a présen: Hozzá kellene tenni az előadóművészhez a kerekesszékes jelzőt az esetedben?
Tóth Károly: Egyáltalán nem. Egyrészt, mert a társadalomban ez prekoncepciót szül, másrészt, mert nem az a lényeg, hogy milyen eszközökkel adjuk elő, amit előadunk, hanem az, hogy mit adunk elő, és az milyen hatással lesz a nézőkre. Szerintem egyre fejlődik a magyar társadalmi elfogadás, és kicsivel nyitottabb felénk a táncszakma is, de persze még kell a szemléletformálás. Úgy gondolom, hogy a kerekesszékes tánc és az inkluzív kortárs táncok között az a különbség, hogy az előbbibe nem fér bele sem egy bicebóca, sem egy ép ember, viszont az inkluzívba mindenféle ember, mindenféle test belerakható. 2015-ben, a Károlin írtam a színháztudományi mesterdiplomámat, és abban tökéletlen testekként említem magunkat. A kortárs inkluzív előadói csoportokban a testek a lényegesek, és minden test másképp néz ki, másképp működik. Van, aki tökéletlen, van, aki tökéletes.
rap: Mi a korrekt kifejezés ma a mozgássérült emberre a táncban?
TK: Sajnos a megnevezések történetében nem vagyok update, úgyhogy talán magam sem tudok korrekten beszélni. Azt tudom, hogy a múlt század közepén még szokás volt Amerikában cirkuszokban mutogatni a fogyatékossággal élő embereket, és nem azért, amit tudtak, hanem azért, ahogy kinézett a testük. Nekem majdnem mindegy, hogy hívnak, de jobban szeretem, ha a kerekesszékes fiú helyett Károlynak szólítanak. Vagy, ha úgy emlegetnek például, hogy a Tánceánia társulat tagja, vagy pedig a Másképtánc művésze, utóbbi a saját vállalkozásom, amelyet lehet követni a www.facebook.com/maskeptanc oldalon.
rap: Hol és hogyan kezdted az előadói pályát?
TK: Egész életemben szerettem, ha adhatok az embereknek valami magamból fakadó, akár egészen apró dolgot, amin elgondolkodhatnak, ami segít kicsit másként látni a dolgaikat. A pályám kezdete a Tánceánia nevű együtteshez kötődik, ahol Gál Eszter, Kálmán Ferenc és Bóta Ildikó szárnyai alatt kezdtem táncolni és előadni. Mindez ma is az életem része és remélem, mindig az lesz. Mellette szépen lassan belefolytam a Tánceániát is magába foglaló ArtMan Egyesület munkáiba, számos előadásom volt velük, például Mészöly Andrea Beszélj rólam, vagy Gyulavári Ágnes Kétség című rendezése, meg Farkas Dorka Mayday című alkotása, hogy csak hármat említsek közülük. Egyébként meg az ELTE-n voltam töri szakos, aztán, mint már mondtam, a Károlin mesterdiplomáztam színháztudomány szakon, és emellett mindig volt munkahelyem, önkénteskedtem, illetve nagy kanállal ettem az életet.
rap: Kikkel, milyen előadásokban dolgoztál még, és melyek vannak ezek közül repertoáron?
TK: Az ArtManon kívül több különféle projektben vettem részt. A kaposvári Csiky Gergely Színházban a Rajkai Zoltán rendezte Müller táncosaiban szerepeltem, a Veszprémi Petőfi Színházzal évek óta vannak különféle együttműködéseim. Hód Adrienn hívott dolgozni Brémába, ahol beálltam a Harmonia című előadásba, ez azóta is fut. Hód aztán Kopeczny Kata invitálására az ArtMenőkkel csinálta az Idol című előadását tavaly, amelyet azóta is aktívan játszunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
