rés a présen

„Nekem ez a szék a Ferrarim”

  • rés a présen
  • Artner Szilvia
  • 2024. május 1.

Színház

Tóth Károly táncos, előadóművész

rés a présen: Hozzá kellene tenni az előadóművészhez a kerekesszékes jelzőt az esetedben?

Tóth Károly: Egyáltalán nem. Egyrészt, mert a társadalomban ez prekoncepciót szül, másrészt, mert nem az a lényeg, hogy milyen eszközökkel adjuk elő, amit előadunk, hanem az, hogy mit adunk elő, és az milyen hatással lesz a nézőkre. Szerintem egyre fejlődik a magyar társadalmi elfogadás, és kicsivel nyitottabb felénk a táncszakma is, de persze még kell a szemléletformálás. Úgy gondolom, hogy a kerekesszékes tánc és az inkluzív kortárs táncok között az a különbség, hogy az előbbibe nem fér bele sem egy bicebóca, sem egy ép ember, viszont az inkluzívba mindenféle ember, mindenféle test belerakható. 2015-ben, a Károlin írtam a színháztudományi mesterdiplomámat, és abban tökéletlen testekként említem magunkat. A kortárs inkluzív előadói csoportokban a testek a lényegesek, és minden test másképp néz ki, másképp működik. Van, aki tökéletlen, van, aki tökéletes.

rap: Mi a korrekt kifejezés ma a mozgássérült emberre a táncban?

TK: Sajnos a megnevezések történetében nem vagyok update, úgyhogy talán magam sem tudok korrekten beszélni. Azt tudom, hogy a múlt század közepén még szokás volt Amerikában cirkuszokban mutogatni a fogyatékossággal élő embereket, és nem azért, amit tudtak, hanem azért, ahogy kinézett a testük. Nekem majdnem mindegy, hogy hívnak, de jobban szeretem, ha a kerekesszékes fiú helyett Károlynak szólítanak. Vagy, ha úgy emlegetnek például, hogy a Tánceánia társulat tagja, vagy pedig a Másképtánc művésze, utóbbi a saját vállalkozásom, amelyet lehet követni a www.facebook.com/maskeptanc oldalon.

rap: Hol és hogyan kezdted az előadói pályát?

TK: Egész életemben szerettem, ha adhatok az embereknek valami magamból fakadó, akár egészen apró dolgot, amin elgondolkodhatnak, ami segít kicsit másként látni a dolgaikat. A pályám kezdete a Tánceánia nevű együtteshez kötődik, ahol Gál Eszter, Kálmán Ferenc és Bóta Ildikó szárnyai alatt kezdtem táncolni és előadni. Mindez ma is az életem része és remélem, mindig az lesz. Mellette szépen lassan belefolytam a Tánceániát is magába foglaló ArtMan Egyesület munkáiba, számos előadásom volt velük, például Mészöly Andrea Beszélj rólam, vagy Gyulavári Ágnes Kétség című rendezése, meg Farkas Dorka Mayday című alkotása, hogy csak hármat említsek közülük. Egyébként meg az ELTE-n voltam töri szakos, aztán, mint már mondtam, a Károlin mesterdiplomáztam színháztudomány szakon, és emellett mindig volt munkahelyem, önkénteskedtem, illetve nagy kanállal ettem az életet.

rap: Kikkel, milyen előadásokban dolgoztál még, és melyek vannak ezek közül repertoáron?

TK: Az ArtManon kívül több különféle projektben vettem részt. A kaposvári Csiky Gergely Színházban a Rajkai Zoltán rendezte Müller táncosaiban szerepeltem, a Veszprémi Petőfi Színházzal évek óta vannak különféle együttműködéseim. Hód Adrienn hívott dolgozni Brémába, ahol beálltam a Harmonia című előadásba, ez azóta is fut. Hód aztán Kopeczny Kata invitálására az ArtMenőkkel csinálta az Idol című előadását tavaly, amelyet azóta is aktívan játszunk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.