tévésmaci - Ökrök a legelőn

  • .
  • 2011. szeptember 22.

Trafik

Csütörtök este dús vacsorát vett magához; a kedvenceit hozatta, marhahúslevest, virslit és természetesen pilzeni sört. Eztán nyugovóra tért, s este tíz tájt, álmában érte a halál.
Otakar Vávra a százegyedik évét taposta. Ki az, aki nem ilyen halált akar? Egyes vélekedések szerint ilyen halál csak a jóknak jár. Tudja az ördög, mindenesetre személyével a cseh filmkészítés legellentmondásosabb figurája távozott immár végérvényesen a legendák világába. ' alapította a híres prágai filmiskolát, a FAMU-t (Filmová a televizní fakulta Akademie múzickych umení - a tévé persze csak később került a névbe), s egészen idős koráig tanított is. Nyáron, a No Smoking csehországi koncertjén még azt üvöltötte a színpadról Emir Kusturica, hogy mindent tőle tanult, no, azért tudunk ennél jobbat is mondani: keze alatt cseperedett az egész cseh újhullám (Menzel, Forman, Chytilová, Schorm és a többiek). Vávra túlélt mindent, sőt a tenyerén hordozta minden rendszer, nem csoda, ha oly termékeny volt, mint a Nílus deltája: több mint ötven filmet rendezett, nyolcvan körüli a forgatókönyveinek száma. Már a húszas évek végétől filmezett; dokumentumfilmekkel, kísérleti darabokkal nyitott. Legelismertebbek talán a Capek-adaptációi voltak, s az utókortól a legnagyobbakat az ötvenes évek nagy történelmi freskóiért (Jan Hus, 1954; Jan Zizka, 1955) kapott a pofájára - méltán. Úgy búcsúzott a filmrendezéstől, mint idős itáliai mesterek szoktak, a kedves városukhoz írt szerelmes üzenettel; csakhogy a Moje Praha című rövidfilm után is komolyak maradtak a szándékai, még az FBI-jal is levelezett egy nagy költségvetésű filmterve ügyében, amit egy modern kori defenesztrációról, a nagy TGM fia, Jan Masaryk sokáig homályban tartott haláláról szeretett volna tető alá hozni. Nem jött össze. Temetésétől távol tartják a televíziót.

Melyben pénteken fél hét előtt adja a Cinemax a Drága Alice című tavalyi svéd drámát, az HBO pedig este tizenegykor A lány, aki a tűzzel játszik című tavalyelőtti svéd-dán krimit. Mondhatnánk, hogy ennyit az északiakról, de van még egy tippem: ismét kapható az IKEA-ban Akvavit, igyunk meg néhány kupicával e két totál depressziós filmhez, aztán mi is simán defenesztrálni fogjuk magunkat. Az életvidám népség persze már délben (11.45) a Cinemax2-n nézte Truffa nagy hollywoodi buktáját, A Mississippi szirénjét, s utána, mert este felönt majd a garatra, már énekelt is 14.15-től ugyanitt. Mit, mit? A West Side Story halhatatlan sorait! No, ezt hallgassák meg, és az egészségükre: The Jets are in gear, Our cylinders are clickin'!The Sharks'll steer clear'Cause ev'ry Puerto Rican's a lousy chicken!Here come the JetsLike a bat out of hell. Someone gets in our way,Someone don't feel so well!

Szombaton bár nagy a kísértés, hogy ne tévézzünk, de a Duna Tv este kilenckor adja a Nagyítást, amit nem kéne kihagyni. Nem azért, mintha olyan fene jó lenne (de az), hanem azért, mert annyira jellemző egy korra, mint nagyon kevés más holmi. Ilyenek voltak, s ilyenek nem lesznek soha már; mi meg néztük az egészet egy bolhás moziban.

Vasárnap a magyar királyi főadó 22.30-kor megkezdi Jancsó Miklós két nap múlva esedékes 90. születésnapjának az ünneplését, hogy mennyire méltó módon, azt az Oda az igazság című mű megtekintése után önökre bíznám. A világ legantipatikusabb hősét, a Jimmy Stewart adta törött lábú fotóst felléptető remekmű, a Hátsó ablak este nyolctól megy a Cinemaxon. Utána 23.30-tól ugyanitt Fellini Satyriconja vet fel bizonyos kérdéseket a hosszú, illetve rövid élet filmekre vonatkoztatott tárgykörében.

Hétfőn szeretettel köszöntjük a hazánkba visszavonuló komcsikat, s a velük érkező adásszünetet.

Kedden a Duna Tv folytatja az ünneplést kilenckor a Szegénylegényekkel - a kánon szerint ez a legjobb Jancsó-film. A kánon nyomhat egy puszát a popimra!

Szerdán a ViaSat3 szó szerint veszi a címet (Breakfast at Tiffany's), és reggel 9.25-kor adja az Álmot luxuskivitelben. Olyan, hogy hajnali luxus viszont nincsen! Így önök se tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.