Helyzetjelentés: Kora tavasz keleten
Érdekes, gondoltam, a tetőtérben azt olvastam, úgy pörög itt minden, a keleti végvárban, mint a fergeteges istennyila, a Lugasban meg nem változott semmi egy teljes naptári év során. Voltál közben otthon, ordítottam Zolikára, elnyomván négy másodperc erejéig Zoltán Erikát, Zolikám? Pont így ültél, ebben a tekert pózban ennél az asztalnál, amikor legutóbb bejöttem, esküszöm, csak akkor egy évvel fiatalabb voltál, gyakjalak. No, gyerek? Bírja még? Megmaradt? Reggel még megvoltak, bízom, ma is jó esélyekkel indulok haza. És mi a hír, mondjad, Debrecenben, hogy élnek a cívisek? Panaszkodnak, azt mondja, hogy lenyúlják a pénzeket. Kik, Zolikám, ne ejtsél már kétségekbe éhgyomorra teljesen. Hát ezek. Eladják egy tenderért az öreganyjukat. Autópálya, díszburkolat, repülőtér, kandeláber: egyre megy. Mit nem mondasz, de te azért megvagy, remélem, rendesen, nem veszélyeztetik a sörödet. Azt azért nem, szerencsére, de nagyon fogy már a türelem. Növekszik a népakarat, hogy nevezzék meg a felelősöket. Jönnek majd a tényfeltárók, mondom neki, biztosan, magam, szelíd literátor, kihalóban levő állatfajta, csak a közhangulatot tesztelem.