Tranzit

Ilyenkor nagyon kedvesen azt szoktam mondani, hogy nincs igazán más vágyam, mint egy tizenöt-húsz perces beszélgetés nyugdíjbiztosítás- ügyben, majd kedvesen bediktálom főszerkesztőnk nevét és telefonszámát. Most sem történt ez másképp, és a napi jó cselekedetet letudva, végre a terepasztaloknak szentelhettem figyelmemet. A MOM felső terme tulajdonképpen egyetlen hatalmas terepasztal volt, amin vonatok közlekedtek igazi magyar tájban, azaz rozsdásodó markolók, kiégett mezők és könnyedén az útra ragasztott Trabantok között. Egy Habók nevű állomásra emlékszem, mert éppen ott álldogáltam, amikor az egyik szerelvény lerobbant, akárcsak a valóságban: a tehervonat nem akart elindulni, mire vezetője felemelte, és áttette a kocsisor másik oldalára, ami viszont a gyakorlatban nem igazán kivitelezhető.

Érdekes, gondoltam, a tetőtérben azt olvastam, úgy pörög itt minden, a keleti végvárban, mint a fergeteges istennyila, a Lugasban meg nem változott semmi egy teljes naptári év során. Voltál közben otthon, ordítottam Zolikára, elnyomván négy másodperc erejéig Zoltán Erikát, Zolikám? Pont így ültél, ebben a tekert pózban ennél az asztalnál, amikor legutóbb bejöttem, esküszöm, csak akkor egy évvel fiatalabb voltál, gyakjalak. No, gyerek? Bírja még? Megmaradt? Reggel még megvoltak, bízom, ma is jó esélyekkel indulok haza. És mi a hír, mondjad, Debrecenben, hogy élnek a cívisek? Panaszkodnak, azt mondja, hogy lenyúlják a pénzeket. Kik, Zolikám, ne ejtsél már kétségekbe éhgyomorra teljesen. Hát ezek. Eladják egy tenderért az öreganyjukat. Autópálya, díszburkolat, repülőtér, kandeláber: egyre megy. Mit nem mondasz, de te azért megvagy, remélem, rendesen, nem veszélyeztetik a sörödet. Azt azért nem, szerencsére, de nagyon fogy már a türelem. Növekszik a népakarat, hogy nevezzék meg a felelősöket. Jönnek majd a tényfeltárók, mondom neki, biztosan, magam, szelíd literátor, kihalóban levő állatfajta, csak a közhangulatot tesztelem.

A Punto egyszer már megmentette a Fiatot; innen, a Garam utcából nézve kicsit homályos ugyan, miért kell egy ekkora vállalatot lépten-nyomon megmenteni, mikor fejlesztenek, marketingelnek, jó minőségben gyártanak s a többi s a többi; a lényeg, hogy az új Punto már megint valami mentőövféle a gyár számára.

- alapszabály: a japán "autó" ´SELLENSÉG!!!

Ez valami új, hogy egy autót úgy hívjanak, mint egy mexikói bokszolót: Julio Cesar Chaves, három néven. Azt gondoltam, egyszerű félreértés, két szónál többel jelölni egy autót tök fölösleges, de akkor kiderült, a pizza-elv jegyében a Citro‘nnél a gyalog Xsara padlólemezére rányestek egy kicsit hosszabb, de lényegesen nagyobbnak tűnő kasznit. Én el nem hittem volna, de a citro‘nesek szentül állítják, úgyhogy akkor igaz kell legyen. Három név ide vagy oda, a C. X. P. jó kis autó, el is fogyott egy hónap alatt a kontingens, amit a franciák nekünk szántak.

Kiadós ebéd tengeri herkentyűkkel, kardhallal, polippal, borral kb: 6000-8000 drachma (100 forint = 70 drachma)

Én nem vállaltam volna, az biztos. Megtervezni a világ talán legdögösebb kiskocsijának új verzióját - azzal csak bukni lehet. A Peugeot 205-ös mindenkinek jól állt, a Burgenlandba járó kurvától a kezdő brókeren át a rockzenészig: adott valami pluszt a tulaj személyiségéhez, felesleges, hányingerkeltő magamutogatás nélkül.

"Ne fürödjenek a kikötőben, a hajóútban és a kompátkelő helyen.

Egy közel tízmillió négyzetkilométeres ország egyszerűen alkalmatlan törpeautók tenyésztésére. Olajválságok ide vagy oda, Amerika az amerikai autóké. Monumentalitás és már-már paródiába hajló felszereltség - amerikai autót Európában is azért vesznek a népek, hogy menet közben odaképzeljék magukat arra a tízmillió négyzetkilométerre.

Jön a jó idő, elég csak a naptárra nézni. Aki nem kimondottan füstfüggő kocsmatöltelék, ez idő tájt már vadul lesi, hogy hol rakják ki a székeket, asztalokat az aszfaltra, mert teraszra vágyik ki szabadelvű, hovatovább kerthelyiségbe, hűs lugas tövibe, kies filagóriába, ejtőzni szaletli szegletén. Világos.

Egészen eddig azt hittem, hogy minden helyet ismerek a VIII. kerületben, amit egyáltalán ismerni érdemes, de kénytelen vagyok elismerni, hogy a Királyi kisvendéglőről még sohasem hallottam, és most is csak azért, mert szórólapja megjelent a postaládámban.

A VIII. kerület - minden ellenkező híresztelés ellenére - lakható, szerethető kerület, ahol barátságos és életszerű sarkok, zugok, helyek várják a sétafikálót. A Bródy Sándor utca és környéke kiemelten szimpatikus hely, számtalan, népmesei körökből ismerős hőst találhatunk itt, akik valamilyen gonosz varázslat miatt teljesítenek errefelé szolgálatot.

Amikor a NATO egy lézerirányítású bombával kilőtte Milosevic franciaágyát, már sejtettem, hogy az emberiség - technikailag legalábbis - jó irányba halad. Mert egyrészt itt vannak a hatalmon levő háborús bűnösök derékaljrombolói, másrészt egyre erősebb az új kisautótrend. Az ezredfordulón minden épelméjű autógyár el akarja kényeztetni az átlagbélát, és ez legalább annyira dicséretes, mint az új hadászati doktrína.

Egyszer már megpróbálkoztak a dögös külsővel. 1959-ben a Ford létrehozta a világ első közvélemény-kutatásos alapon tervezett autóját, az Edselt. A járgány full állat volt, még bakelites lemezjátszót is építettek bele, de csúfosan megbukott. A dizájner ugyanis pina alakú nikkeldíszt rakott a hűtőrácsra.