Ötvenéves a szaúdi–amerikai olajmegállapodás

A petrodollár legendája

Tudomány

Makacs, sűrűn emlegetett, de igazolhatatlan legendák kísérik az ötven éve aláírt, és egy egész korszakot meghatározó amerikai–szaúdi olajmegállapodást. Kinek jó, kinek rossz hír: a dollár továbbra is tényező marad a világban.

Egy fél évszázaddal ezelőtt éppen fellélegzett a világ: úgy tűnt, hogy vége az 1973. októberi arab–izraeli (jom kippuri) háború nyomán kitört olajválságnak. Szaúd-Arábia a hetvenes években mindvégig kulcsfontosságú szereplője volt a nemzetközi olajkitermelésnek és -kereskedelemnek, ahogyan ma is a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, közvetlenül az Egyesült Államok és Oroszország mögött, és a kitermelt folyékony szénhidrogén nagy részét exportálja.

Ma is megtalálható a különböző közösségi oldalakon vagy kellő távolságból akár tudományos cikkeknek látszó írásokban az az állítás, amely szerint Szaúd-Arábiát az Egyesült Államokkal 1974 nyarán kötött különleges megállapodása 50 éven át arra kötelezte, hogy fizetőeszközként csakis az amerikai dollárt használja olajexportja lebonyolítására. A konteók szerint ez a kötelezettség idén június elején megszűnt, és a szaúdiak nagy örömükben ezentúl inkább kínai jüanban (ha nem mindjárt rubelben) fogják kérni az eladott olaj ellenértékét – legalábbis Kínától biztosan.

A valóság ennél sokkal bonyolultabb, bár némi tényellenőrzés (amivel nemrég az AFP próbálkozott) sohasem fogja meggyőzni azokat, akik szerint a fontos országok közötti szerződések nyilvános, a publikumnak szánt verziói csupán álca és megtévesztés – mert mindig van egy titkos záradék, amely kizárólag a háttérhatalom titkos archívumaiban érhető el.

Fekete, zöld, arany

Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti megállapodás közvetlenül az első olajválság után született meg. A válságot az robbantotta ki, hogy 1973. október 16-án, tíz nappal az Izrael elleni (kezdetben átmeneti sikereket hozó) egyiptomi és szíriai offenzíva kezdete után a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) hat Öböl menti tagállama 70 százalékkal megemelte az olajárakat. A szervezet 1960-as megalakulása óta először fordult elő, hogy az olajtermelő országok az olajtársaságok jóváhagyása nélkül hajtottak végre áremelést.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?