A környezetvédelem jegyében az ENSZ 1992-es éghajlat-változási keretegyezménye, az öt évvel később aláírt kiotói jegyzőkönyv, valamint az ezt a gyakorlatba átültető Európai Éghajlat-változási Program (2000) meghatározta a szén-dioxid-kibocsátás kereteit. A szabályozás egyik kulcseleme az ún. kibocsátásiegység-kereskedelem (ETS). Minden tagország kapott bizonyos mennyiségű kibocsátási egységet (a kiosztott kvótamennyiséget fokozatosan csökkentik); ez azt határozza meg, hogy az adott állam összességében mennyi CO2-ot engedhet büntetlenül a levegőbe.
A fel nem használt egységek
(egy egység egy tonna CO2-kibocsátásnak felel meg) a szén-dioxid-tőzsdén áruba bocsáthatók. Persze soha nem az "állam", hanem például konkrét gyárak, erőművek szennyeznek; és mivel a főleg német, olasz, lengyel, spanyol és brit cégek sokkal több szén-dioxidot eregetnek a légbe, mint amekkora kvóta a rendelkezésükre áll, a CO2-kereskedelem felettébb élénknek mondható. A "forró levegőnek" kereskedelmileg tehát két típusa van: a "céges" (az úgynevezett EUA), valamint a "kiotós" (az államra vetített, az ún. ERU). Ily módon széndioxid-bróker is kétféle van.
Az EUA-szabvány értelmében egy egység egy tonna CO2 kibocsátását jelenti. A 2005-ben létrehozott európai piacon mintegy negyvenezer vállalkozás és cég szerepel, amelyek az általuk kibocsátott 3-400 millió EUA 10-15 százalékával kereskednek. A frankfurti, londoni, párizsi és egyéb, jelentős tőzsdéken a CO2 standard spekulációs és kereskedelmi termék. Az ára naponta ingadozik; ahogyan az értéktőzsdei brókereknek, úgy a tipikus karbontrédereknek is elsősorban az árakat befolyásoló impulzusokra kell figyelniük, nem pedig akadémiai szinten értekezniük kereskedésük tárgyáról, jelen esetben a szén-dioxidról. Az alkuszok négy-öt monitorra tapadnak egyszerre, amiken a Bloomberg, a Reuters, a Dow Jones hírei futnak, és amiken percenként frissül az olaj, a földgáz, a szén vagy éppen a CO2 árgrafikonja. Fülükön a telefon headsetje, kezük a klaviatúrán. Ilyesfajta stresszért legalábbis Frankfurtig kell menni - idehaza, ha van is négy-öt kereskedő, a piac szűkössége és a kis mennyiségek miatt sokkal nyugisabb az élet.
"Ötnél nincs is több bróker, mert egyrészt a nagyobbakra a nemzetközi cégek vadásznak, és külföldön akár az interneten is bonyolítható az üzlet, ami nem is komplikáltabb, mint a netbankolás" - magyarázza Juhász András, aki benne volt az első nagy, 600 ezer tonnás CO2-ügyletben, de sosem nyomkodott tőzsdei tűzgombokat. Nyolc éve foglalkozik a CO2-kereskedelemhez kapcsolódó üzleti ügyekkel, de idehaza még nem találkozott nagypályás szakmabélivel. A Carbon-Aero Kft. vezetőjeként azt is megtanulta, hogy hiába számít meghatározó tanácsadónak a magyar kibocsátáskereskedelemben, az igazán nagyok (mint a Mol vagy az RWE energiapiaci óriás) az ő számára is megközelíthetetlenek. Azon a szinten ugyanis egy cég (vagy az anyavállalat) a saját embereivel és brókercégével végezteti el a munkát. Juhász különben is más pályán játszik: a kiotós szén-dioxid brókere.
Az ERU is mértékegység, a kiotói rendszer szülötte, ami a klíma-megállapodás úgynevezett együttes végrehajtási projektjén keresztül jön létre. Hazánkra induláskor 27 millió ERU-t, vagyis CO2-tonnát osztottak ki. A kiotói rendszerben a brókerség is mást jelent: olyan projekteket kell megvalósítani, amelyek pontosan mérhető CO2-kibocsátás-csökkenést eredményeznek. Voltaképpen a csökkentés hozza létre a terméket. Ha például egy széntüzelésű erőmű úgy találja, hogy fára átállva kibocsátása csökken, akkor az így keletkező CO2-megtakarítást értékesítheti. Az engedélyeket, a szakanyagokat, a kellő technológiát és az előállított termék piacképességét be kell mutatni az államnak, amely ha jóváhagyja a kibocsátási számokat (a megtakarítást, vagyis az ERU-t), akkor azon a cég túladhat. Egy CO2-kupecnek itt lényegesen bonyolultabb a dolga: munkája nem egyszerű termékkereskedelem, hanem mindenekelőtt az állammal szemben kell védenie a kalkulált kibocsátási/megtakarítási számokat.
A karbontréderek
életük üzletét akkor kötötték, amikor a globális gazdasági válság előtt Nagy-Britanniában nagymértékben megugrottak az olaj- és gázárak. Több nagy, gázalapú energiatermelő fontolóra vette, hogy szénre vált, amihez ugyan a magasabb CO2-kibocsátás miatt kvótát (tehát jogot pluszeregetésekre) kellett vásárolni a tőzsdén, ám még így is olcsóbban termeltek, mintha gázt égettek volna. A brókerek meg kaszáltak.
Ekkora bizniszre itthon természetesen esély sincs: ehhez mérten a honi cégek is kicsik. A Carbon-Aero például kétszemélyes, igaz, projektenként 5-6 külső szakértőt szoktak felkérni. Leginkább környezetmérnökre, jogászra, az adott területet jól ismerő szakemberekre van szükség; a cég voltaképpen leginkább projektmenedzseri munkát végez. "Ahhoz kell igazából szakmai tudás, hogy ha kapsz másfél oldalnyi összefoglalót egy projektről, és tíz kérdést tehetsz fel, mielőtt meg kell tudni mondani, hogy ebben a történetben tovább lehet-e menni, vagy az egészet újra át kéne gondolni, akkor tudd, hogy pontosan mit kérdezz. Ez mindig az én reszortom" - magyarázta az egykor történelemből diplomázó, majd a külker elvégzése után a klasszikus brókerségbe is belekóstoló cégvezető. Munkára, pénzre Juhász nem panaszkodik, de elárulja, hogy az aktív megbízások nem kötik le őket reggeltől estig, inkább csak heti 1-2 teljes napot visznek el. Kiegészítésként legutóbb komplett szélparkot tervezett, de ő vezeti a szarvasi energiafű "feltalálójának" cégét, sőt a kibocsátáscsökkentés okán PR-rel és marketinggel is foglalkoznak. Ezzel sem gondolja, hogy sikerszakmában tevékenykedne. "2005 előtt, ha szóba került valahol a szén-dioxid-kibocsátás, még a leginkább környezettudatos országokban sem nagyon tudták az emberek, miről van szó. Mostanra a rendszer, amiben dolgozom, beemelte a problémát a köztudatba." Munkája magánéletére is kihat: mint mondja, motorkerékpárját is kisebbre cserélte, és tettét a károsanyag-kibocsátás csökkentése motiválta.
- szami -
(A CO2-kereskedelemről lásd korábbi írásainkat: Füstadásvétel, Magyar Narancs, 2006. december 21.; Mérget vehetnek rá, 2008. november 6.; A bizalom eljátszása, 2009. július 23.)
