Hülye, hülyébb, leghülyébb – postás, rendőr, vasutas, miniszter

  • narancs.hu
  • 2014. július 19.

Villámnarancs

Hány halott kéne ahhoz, hogy „a korszerűsítéssel járó, megváltozott technikai körülmények időnként ne terheljék meg a régi, felújításra váró vasúti berendezéseket”?

Alig egy hete, hogy a 64. Vasutasnapon Seszták Miklós, kisvárdai cégbejegyző, jelenleg nemzeti fejlesztési miniszter ezt találta mondani a nagy ünneplésben: „Amit a kormány 2010-ben elhatározott, már látszanak az eredményei, de ahhoz, hogy még több utast lehessen visszacsábítani a vasútra, tovább kell növelni a szolgáltatás színvonalát, közös erővel fel kell építenünk a jövő vasúti közlekedését.”

Látszanak az eredményei? Tényleg?

„Dunakeszinél két vonatot egy vagányra tereltek egymással szembe. Majdnem karamboloztunk...” – írta ma egy utas az indexnek, egy másik kiegészítette ezzel: „Páromék Vácról 14.27-es zónázóval indultak Pestre, Dunakeszinél a vonat valószínűleg váltóhiba miatt először majdnem kisiklott a sínről, majd alig tíz méterre állt meg a vágányon várakozó másik vonat előtt. Nagyon kevesen múlott, hogy nem lett tragédia.”

A cikkből kiderül, hogy nem először fordul elő hasonló eset. Tavaly is állt a bál az amúgy is forgalmas vonalon, a vonatok csak egy vágányon közlekedtek, többször leszakadt a felsővezeték, elromlott a biztosítóberendezés stb. Novemberben a MÁV avval védekezett, hogy „a korszerűsítéssel járó, megváltozott technikai körülmények időnként megterhelik a régi, felújításra váró vasúti berendezéseket, és azok műszaki meghibásodását okozhatják”.

Eltelt azóta több mint fél év, ezek szerint a megváltozott technikai körülmények még mindig „terhelnek”. De mit is mondott még Seszták Öcsi a falunapon vasutasnapon? „Ma már látszik, hogy az irány jó, a dolgunk csak annyi, hogy következetesen tartsuk magunkat ehhez.”

Mihez, basszus? Ahhoz, hogy ne legyenek félmegoldások? Hogy legközelebb ütközzön is össze a két vonat? Hány halott kéne ahhoz, hogy „a korszerűsítéssel járó, megváltozott technikai körülmények időnként ne terheljék meg a régi, felújításra váró vasúti berendezéseket”?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.