Miután az Amazonhoz vagy a Starbuckshoz hasonló mamutvállalatok sem tudják többé elnyomni a szakszervezeti mozgolódásokat, ez önmagában is izgalmas téma lehetett volna, de Salomé többet markol, hiszen főhőse a francia központú atomenergetikai multi, az Areva szakszervezeti vezetője, vállalati visszaélések kiszivárogtatója és többszörös támadások túlélője.
A célpont az ír Maureen Kearney valós meghurcolását meséli el. A nő fülest kap, hogy munkáltatója nukleáris technológiákat adna el Kínának, amivel veszélybe sodorná több tízezer francia alkalmazott állását. Az apró, makulátlan megjelenésű Kearney (Isabelle Huppert) magabiztosan száll harcba feletteseivel és magas rangú politikusokkal, nem sejtve, mekkora veszélybe sodorja magát. Névtelen telefonhívások és titokzatos támadások zavarják meg otthona nyugalmát, míg egy nap egy maszkos támadó a saját pincéjében székhez kötözi, késsel A betűt karcol a hasába, majd megerőszakolja. A rendőrség gyanúsnak találja Kearney nyugalmát és összeszedettségét, így végül bíróságon kell bizonyítania, hogy nem csak megrendezte a támadást. Salomé – miközben időnként elvész a politikai-ipari részletekben – hűvösen és tévéfilmes pedantériával tárja elénk a mélyen felkavaró drámát, amelyet Huppert józan, kimért játéka is eltávolít a nézőtől. Rajta nyugszik a film teljes súlya, mégis rejtélyes marad. A célpont gyomorszorító, de nem tud igazán mélyre hatolni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
