Visszhang: film

Challengers

Visszhang

Luca Guadagnino filmjeire nem lehet nem odanézni

Jellemzően olyan témákat boncolgatnak, amelyekről pont annyira nem tudjuk levenni a szemünket, amennyire tabusítva vannak. Ezúttal egy szerelmi háromszög kiteljesedését kukkolhatjuk, ám a Challengersben a testiség a legkisebb obszcenitás.

Az álomtestű teniszlegenda (Zendaya), elmondása szerint ugyan nem szeretne a két sporttársa (Josh O’Connor és Mike Faist) közé állni, de azért némi csigázás után felajánlja nekik, hogy aki a másnapi versenyt megnyeri, annak nem csak a győztes mosoly ül majd az arcára. A fiúk azonnal rivalizálni kezdenek, s ez, ahogy kell, tönkre is teszi a barátságukat. A hatalmi harcokban elnyűtt páros több mint tíz évvel a történtek után újra találkozik egy mindent eldöntő meccsen.

A szex közben is hajcsárként viselkedő munkaalkoholista, aki a férfiak testén át is csak a sikert hajszolja, önmagában megérne egy misét, de itt nem csak a két kobra, a vipera is kígyót melenget a keblén. A szex ugyanis, csakúgy, mint a barátság vagy a szerelem, csupán a kontroll, a birtoklás egy-egy formája ebben a görög mitológiai szintekre emelkedő elfajzástörténetben. A felek (harmadok) szemérmetlenül lakmároznak egymásból, ki a pénzt, ki a meg nem élt álmokat, ki a tehetséget akarva magában érezni a másikból. Persze érthető a marketing motivációja, de fölöslegesnek tűnik a mozit a beharangozott édes hármassal reklámozni, a három túllelkesült tini futó nyalakodása ugyanis nemcsak a film szempontjából, de látványra is a legkevésbé izgató része az eseményeknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.