Jellemzően olyan témákat boncolgatnak, amelyekről pont annyira nem tudjuk levenni a szemünket, amennyire tabusítva vannak. Ezúttal egy szerelmi háromszög kiteljesedését kukkolhatjuk, ám a Challengersben a testiség a legkisebb obszcenitás.
Az álomtestű teniszlegenda (Zendaya), elmondása szerint ugyan nem szeretne a két sporttársa (Josh O’Connor és Mike Faist) közé állni, de azért némi csigázás után felajánlja nekik, hogy aki a másnapi versenyt megnyeri, annak nem csak a győztes mosoly ül majd az arcára. A fiúk azonnal rivalizálni kezdenek, s ez, ahogy kell, tönkre is teszi a barátságukat. A hatalmi harcokban elnyűtt páros több mint tíz évvel a történtek után újra találkozik egy mindent eldöntő meccsen.
A szex közben is hajcsárként viselkedő munkaalkoholista, aki a férfiak testén át is csak a sikert hajszolja, önmagában megérne egy misét, de itt nem csak a két kobra, a vipera is kígyót melenget a keblén. A szex ugyanis, csakúgy, mint a barátság vagy a szerelem, csupán a kontroll, a birtoklás egy-egy formája ebben a görög mitológiai szintekre emelkedő elfajzástörténetben. A felek (harmadok) szemérmetlenül lakmároznak egymásból, ki a pénzt, ki a meg nem élt álmokat, ki a tehetséget akarva magában érezni a másikból. Persze érthető a marketing motivációja, de fölöslegesnek tűnik a mozit a beharangozott édes hármassal reklámozni, a három túllelkesült tini futó nyalakodása ugyanis nemcsak a film szempontjából, de látványra is a legkevésbé izgató része az eseményeknek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
