Koncentrált figyelmét azonban nem kerülik el az önmagukban is jelentékeny apróságok mögött meghúzódó tágabb összefüggések sem: „Gyülekező hangyák / a meszelt fal tövében, / mindenki egyszerre él.” A privát élet eseményeinek értelmezésére, a lelki folyamatainak vizsgálatára csak a társadalmi-politikai viszonyok szétszálazása során nyílik valódi lehetősége, elsősorban a közös történelmi tér, a város olvashatóvá és elbeszélhetővé tételére tett kísérleteken keresztül. Ezek a próbálkozások ráadásul nemcsak az én közösségben betöltött szerepét villantják fel, de a város folyton változó és alakuló, élő szövetét alkotó megannyi történet kollektív erejét is jelzik.
Az összefüggéseket felszínre hozó figyelem persze kétirányú, a szövegekben megszólaló lírai ént magát is folyamatosan figyelik, lépései nem maradnak rejtve a város millió szeme elől: „Három helyen is / elhúzták a függönyt, / néznek minket, / mert ketten vagyunk / a páratlan oldalon.” Ennek érzékelése fontos belátásokhoz vezet, hiszen a megszólaló sem vonhatja ki magát az elbeszélni kívánt történetből, nincs magaslati nézőpontja („Az ipari alpinisták / nyugalmát kell tanulni, / közöny és precizitás között / ereszkednek le a magasból”), sőt a szemlélő még akkor is megtéveszthető marad, ha egyébként „eltévedni sem egyszerű, / amikor óriásplakátok ismételgetik / az ellentmondásokat”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
