Visszhang: koncert

Def Leppard, Mötley Crüe

Visszhang

Jó sokat kellett várni a rajongóknak.

A Def Leppard 1996-ban, a Mötley Crüe 1991-ben volt utoljára Magyarországon – utóbbi akkor a Monsters of Rock turné keretén belül érkezett hozzánk az AC/DC, a Queensryche és a Metallica társaságában. Szóval hosszú volt a böjt, és most két legyet lehetett ütni egy csapásra. A két zenekar közül a Def Leppard profin hozza le a maga koncertjét, a zenészek remek fizikai formának örvendenek, a vokálok még ennyi idő elteltével is működnek, Rick Allen egy karral is tud dobszólózni. A „biztosra menés” érdekében inkább best of programot tolt a zenekar, de a nézők valahogy nem jönnek különösebben lázba.

A Mötley Crüe inkább közönségmozgató produkcióban utazik, de hiába megy a retinazsibbasztó villódzás, hiába jönnek elő egyre hiányosabb öltözékben a táncos lányok és hiába pótolja John 5 hibátlanul Mick Mars-t a gitárosi poszton, ha a hangosítás az egész élményt élvezhetetlenné teszi. Folyamatosan csak valami örvénylő kásás katyvaszt hallani, ráadásul mindezt szinte elviselhetetlen hangerőn. Furcsa nézni és hallgatni ezt a szebb napokat látott produkciót a még megfelezett állapotában is foghíjas nézőtéren, és az embernek óhatatlanul eszébe a jut a Spinal Tap, ami ott kell hogy lebegjen minden valamire való zenekar előtt figyelmeztető példaként. Hiába nyom a Crüe is greatest hits szettet, néha még a híresebb dalokat is nehéz felismerni. A végén a koncertet lezáró gigantikus robbanás az utolsó kegyelemdöfés a dobhártyának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.