Visszhang: koncert

Def Leppard, Mötley Crüe

Visszhang

Jó sokat kellett várni a rajongóknak.

A Def Leppard 1996-ban, a Mötley Crüe 1991-ben volt utoljára Magyarországon – utóbbi akkor a Monsters of Rock turné keretén belül érkezett hozzánk az AC/DC, a Queensryche és a Metallica társaságában. Szóval hosszú volt a böjt, és most két legyet lehetett ütni egy csapásra. A két zenekar közül a Def Leppard profin hozza le a maga koncertjét, a zenészek remek fizikai formának örvendenek, a vokálok még ennyi idő elteltével is működnek, Rick Allen egy karral is tud dobszólózni. A „biztosra menés” érdekében inkább best of programot tolt a zenekar, de a nézők valahogy nem jönnek különösebben lázba.

A Mötley Crüe inkább közönségmozgató produkcióban utazik, de hiába megy a retinazsibbasztó villódzás, hiába jönnek elő egyre hiányosabb öltözékben a táncos lányok és hiába pótolja John 5 hibátlanul Mick Mars-t a gitárosi poszton, ha a hangosítás az egész élményt élvezhetetlenné teszi. Folyamatosan csak valami örvénylő kásás katyvaszt hallani, ráadásul mindezt szinte elviselhetetlen hangerőn. Furcsa nézni és hallgatni ezt a szebb napokat látott produkciót a még megfelezett állapotában is foghíjas nézőtéren, és az embernek óhatatlanul eszébe a jut a Spinal Tap, ami ott kell hogy lebegjen minden valamire való zenekar előtt figyelmeztető példaként. Hiába nyom a Crüe is greatest hits szettet, néha még a híresebb dalokat is nehéz felismerni. A végén a koncertet lezáró gigantikus robbanás az utolsó kegyelemdöfés a dobhártyának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.