Visszhang: film

Engedj el mindent

Visszhang

Általános nyugati családmodell: szép ház, nagy autó, magát betegesen túlvállaló feleség, és az ő három gyermeke – két saját, egy meg az anyósé.

Az apa nem képes felnőni a gyereknevelés kihívásához, tulajdonképpen feleslegessé válik, az anya beleszorulva a szerepébe kontrollmániás lesz. A házasság tervezett elavulása elkerülhetetlenül közeledik, ez alól pedig Stella és Gustav egykor szerető kapcsolata sem képes kibújni. A két gyerek sem könnyíti meg a helyzetet, a kicsi szuperhősnek képzeli magát, de egy falat kenyértől is megbetegszik, a kék hajú nagylány pedig csak sajátos nyelvén, heves ajtócsapkodásokban kommunikál a szüleivel. A férfi egy napon bejelenti: el akar válni. Persze lehetne üvöltözni vagy az emeletről kihajigálni a cuccait, de svéd drámában vagyunk, így a fojtott dühnél ne számítsunk rosszabbra, ráadásul még a ház is földszintes. Stella úgy dönt, hogy addig nem engedi el Gustavot, amíg a közelgő utazásukon meg nem próbál (először és) utoljára olyan partner lenni, akire szükség lenne.

Néhány éve nagyot futott az interneten egy történet, amelyben a férj egy fiatalabbért el akarja hagyni a feleségét, aki cserébe annyit kér előtte, hogy egy hónapon át mindennap ölben vigye őt ágyba. Nos, az Engedj el mindent ennek képernyőre írt változata, amely egy kicsit jobban kidolgozva, egy gluténérzékeny kisfiú és egy rúdtáncos tinilány jelenlétével színezi az amúgy igen komor képet. A filmből így egy egészen valósághű párkapcsolati dráma kerekedik, amely sokaknak ismerős lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.