Visszhang: film

Engedj el mindent

Visszhang

Általános nyugati családmodell: szép ház, nagy autó, magát betegesen túlvállaló feleség, és az ő három gyermeke – két saját, egy meg az anyósé.

Az apa nem képes felnőni a gyereknevelés kihívásához, tulajdonképpen feleslegessé válik, az anya beleszorulva a szerepébe kontrollmániás lesz. A házasság tervezett elavulása elkerülhetetlenül közeledik, ez alól pedig Stella és Gustav egykor szerető kapcsolata sem képes kibújni. A két gyerek sem könnyíti meg a helyzetet, a kicsi szuperhősnek képzeli magát, de egy falat kenyértől is megbetegszik, a kék hajú nagylány pedig csak sajátos nyelvén, heves ajtócsapkodásokban kommunikál a szüleivel. A férfi egy napon bejelenti: el akar válni. Persze lehetne üvöltözni vagy az emeletről kihajigálni a cuccait, de svéd drámában vagyunk, így a fojtott dühnél ne számítsunk rosszabbra, ráadásul még a ház is földszintes. Stella úgy dönt, hogy addig nem engedi el Gustavot, amíg a közelgő utazásukon meg nem próbál (először és) utoljára olyan partner lenni, akire szükség lenne.

Néhány éve nagyot futott az interneten egy történet, amelyben a férj egy fiatalabbért el akarja hagyni a feleségét, aki cserébe annyit kér előtte, hogy egy hónapon át mindennap ölben vigye őt ágyba. Nos, az Engedj el mindent ennek képernyőre írt változata, amely egy kicsit jobban kidolgozva, egy gluténérzékeny kisfiú és egy rúdtáncos tinilány jelenlétével színezi az amúgy igen komor képet. A filmből így egy egészen valósághű párkapcsolati dráma kerekedik, amely sokaknak ismerős lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."