Visszhang: lemez

Glen Matlock: Consequences Coming

Visszhang

Sokan csak azt tudják a Sex Pistols első basszusgitárosáról, amit Malcolm McLaren menedzser terjesztett...

Azért kellett kirúgni, mert szerette a Beatlest… Persze negyvenöt év távlatából már nem az az érdekes, hogy Glen Matlockot kirúgták-e a Sex Pistolsból vagy magától lépett-e ki, hanem inkább az, hogy egy percre sem állt le a zenéléssel. A Pistolsból való távozása után Midge Ure-ral Rich Kids néven alapított zenekart, majd játszott Iggy Poppal, a Damneddel, még a Facesbe is elhívta Rod Stewart és Ronnie Wood. Matlockot tehát megbízható, biztos kezű és jó ízlésű zenészként tartják számon, sokoldalúságát jelzi, hogy jelenleg a Blondie basszusgitárosa.

De dalszerzőként és gitáros-énekesként is jegyzik. 1996 óta ad ki szólólemezeket, legújabb albuma a hatodik, és elmondása szerint a Brexit és a Trump-korszak ihlette. Ám a Consequences Coming még úgy sem mondható dühödt kifakadásnak, hogy 50 percen át a gitár és a közepesnél gyorsabb tempó játssza a főszerepet. Noha vannak punkos pillanatok – például a Head on the Stick című nyitódalban –, a szerző merítése sokkal gazdagabb: a This Empty Heart a Kinksre emlékeztet, a Face in Crowd a Slade-re, a Can’t Be My­self with You a Clashre, a Magic Carpet Ride a T. Rexre és így tovább. Mégsem kell tolvajt kiáltanunk, Matlocknak ugyanis gond nélkül sikerült a saját képére formálnia a nagy elődök „találmányait”, így lemeze az ihletforrások és anakronizmusok ellenére friss és lendületes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.