Visszhang: tévésorozat

Hollington Drive

Visszhang

Ahogy az egyik szereplő is megjegyzi, Hollington Drive egy ideális helyszín a pedofilok számára.

Tele van gyerekekkel, csendes és elszigetelt. Nem ez a lakóövezet egyetlen kellemetlen tulajdonsága; már-már papírmasészerűen jellegtelen, emellett pedig válogatott sötét titkokkal és feszültségekkel terhelt családok lakják. E titkok és ellentétek hálózata már a sorozatot nyitó kerti partin körvonalazódni látszik. A minden zajra idegesen összerezzenő Theresa (Anna Maxwell Martin) szomszédjában élő húgával, Helennel (Rachael Stirling), jó szándékú barátjával, Fraserrel (Rhashan Stone) és még durcás fiával szemben is ellenségesnek látszik. A partin lézengő többi résztvevő sem tűnik felhőtlenül boldognak az unalmasan krémszínű, fakó közegben: Helen férje, David a szomszédságot és a feleségét is halálosan unja, Fraser testvére pedig mindig a legrosszabbkor süt el egy tahó poént. Theresa és Helen gyerekei is legszívesebben szöknének innen.

A tragédia persze akkor következik be, amikor nagy nehezen megkapják az eltávozási engedélyt. A sorozat először félrevezet minket (ezt gyakran teszi): azt hihetjük, ők tűntek el, de valójában egy szegényebb családból való helyi kisfiúnak vész nyoma. Amikor Alex holtteste előkerül, Theresának valamiért szörnyű gyanúja támad; titokzatoskodó fiának talán köze lehetett a fiú halálához. A sorozat írójának, Sophie Petzalnak remek érzéke van ahhoz, hogy sorra megidézze a legmélyebb és legborzongatóbb félelmeket ebben a konformista, élre vasalt miliőben. A pedofília, a gyerekgyilkos gyerekek gyanúja vet árnyat a közösség mindennapjaira, de ahogy az a brit bűnügyi drámákban lenni szokott, az igazság banálisabb és rettenetesebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.