Visszhang: tévésorozat

Hollington Drive

Visszhang

Ahogy az egyik szereplő is megjegyzi, Hollington Drive egy ideális helyszín a pedofilok számára.

Tele van gyerekekkel, csendes és elszigetelt. Nem ez a lakóövezet egyetlen kellemetlen tulajdonsága; már-már papírmasészerűen jellegtelen, emellett pedig válogatott sötét titkokkal és feszültségekkel terhelt családok lakják. E titkok és ellentétek hálózata már a sorozatot nyitó kerti partin körvonalazódni látszik. A minden zajra idegesen összerezzenő Theresa (Anna Maxwell Martin) szomszédjában élő húgával, Helennel (Rachael Stirling), jó szándékú barátjával, Fraserrel (Rhashan Stone) és még durcás fiával szemben is ellenségesnek látszik. A partin lézengő többi résztvevő sem tűnik felhőtlenül boldognak az unalmasan krémszínű, fakó közegben: Helen férje, David a szomszédságot és a feleségét is halálosan unja, Fraser testvére pedig mindig a legrosszabbkor süt el egy tahó poént. Theresa és Helen gyerekei is legszívesebben szöknének innen.

A tragédia persze akkor következik be, amikor nagy nehezen megkapják az eltávozási engedélyt. A sorozat először félrevezet minket (ezt gyakran teszi): azt hihetjük, ők tűntek el, de valójában egy szegényebb családból való helyi kisfiúnak vész nyoma. Amikor Alex holtteste előkerül, Theresának valamiért szörnyű gyanúja támad; titokzatoskodó fiának talán köze lehetett a fiú halálához. A sorozat írójának, Sophie Petzalnak remek érzéke van ahhoz, hogy sorra megidézze a legmélyebb és legborzongatóbb félelmeket ebben a konformista, élre vasalt miliőben. A pedofília, a gyerekgyilkos gyerekek gyanúja vet árnyat a közösség mindennapjaira, de ahogy az a brit bűnügyi drámákban lenni szokott, az igazság banálisabb és rettenetesebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.