Visszhang: tévésorozat

Hollington Drive

Visszhang

Ahogy az egyik szereplő is megjegyzi, Hollington Drive egy ideális helyszín a pedofilok számára.

Tele van gyerekekkel, csendes és elszigetelt. Nem ez a lakóövezet egyetlen kellemetlen tulajdonsága; már-már papírmasészerűen jellegtelen, emellett pedig válogatott sötét titkokkal és feszültségekkel terhelt családok lakják. E titkok és ellentétek hálózata már a sorozatot nyitó kerti partin körvonalazódni látszik. A minden zajra idegesen összerezzenő Theresa (Anna Maxwell Martin) szomszédjában élő húgával, Helennel (Rachael Stirling), jó szándékú barátjával, Fraserrel (Rhashan Stone) és még durcás fiával szemben is ellenségesnek látszik. A partin lézengő többi résztvevő sem tűnik felhőtlenül boldognak az unalmasan krémszínű, fakó közegben: Helen férje, David a szomszédságot és a feleségét is halálosan unja, Fraser testvére pedig mindig a legrosszabbkor süt el egy tahó poént. Theresa és Helen gyerekei is legszívesebben szöknének innen.

A tragédia persze akkor következik be, amikor nagy nehezen megkapják az eltávozási engedélyt. A sorozat először félrevezet minket (ezt gyakran teszi): azt hihetjük, ők tűntek el, de valójában egy szegényebb családból való helyi kisfiúnak vész nyoma. Amikor Alex holtteste előkerül, Theresának valamiért szörnyű gyanúja támad; titokzatoskodó fiának talán köze lehetett a fiú halálához. A sorozat írójának, Sophie Petzalnak remek érzéke van ahhoz, hogy sorra megidézze a legmélyebb és legborzongatóbb félelmeket ebben a konformista, élre vasalt miliőben. A pedofília, a gyerekgyilkos gyerekek gyanúja vet árnyat a közösség mindennapjaira, de ahogy az a brit bűnügyi drámákban lenni szokott, az igazság banálisabb és rettenetesebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.