Tele van gyerekekkel, csendes és elszigetelt. Nem ez a lakóövezet egyetlen kellemetlen tulajdonsága; már-már papírmasészerűen jellegtelen, emellett pedig válogatott sötét titkokkal és feszültségekkel terhelt családok lakják. E titkok és ellentétek hálózata már a sorozatot nyitó kerti partin körvonalazódni látszik. A minden zajra idegesen összerezzenő Theresa (Anna Maxwell Martin) szomszédjában élő húgával, Helennel (Rachael Stirling), jó szándékú barátjával, Fraserrel (Rhashan Stone) és még durcás fiával szemben is ellenségesnek látszik. A partin lézengő többi résztvevő sem tűnik felhőtlenül boldognak az unalmasan krémszínű, fakó közegben: Helen férje, David a szomszédságot és a feleségét is halálosan unja, Fraser testvére pedig mindig a legrosszabbkor süt el egy tahó poént. Theresa és Helen gyerekei is legszívesebben szöknének innen.
A tragédia persze akkor következik be, amikor nagy nehezen megkapják az eltávozási engedélyt. A sorozat először félrevezet minket (ezt gyakran teszi): azt hihetjük, ők tűntek el, de valójában egy szegényebb családból való helyi kisfiúnak vész nyoma. Amikor Alex holtteste előkerül, Theresának valamiért szörnyű gyanúja támad; titokzatoskodó fiának talán köze lehetett a fiú halálához. A sorozat írójának, Sophie Petzalnak remek érzéke van ahhoz, hogy sorra megidézze a legmélyebb és legborzongatóbb félelmeket ebben a konformista, élre vasalt miliőben. A pedofília, a gyerekgyilkos gyerekek gyanúja vet árnyat a közösség mindennapjaira, de ahogy az a brit bűnügyi drámákban lenni szokott, az igazság banálisabb és rettenetesebb.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
