Visszhang: lemez

IDLES: Tangk

Visszhang

A 2019-es Szigeten olyat zúzott az IDLES, amihez hasonlót én még nem nagyon éltem át.

Tökéletesen bevonták a közönséget a produkcióba, az összhatás pedig leírhatatlan volt. Érdekes módon lemezen eddig kevésbé volt érezhető ugyanez az energia, de hát nyilván más több ezer ember előtt zenélni, mint a plexiüveg mögött álló producer és hangmérnök előtt. A Tangk című ötödik albumon az eddig megszokott dumálós/ordibálós posztpunk mellé bejön sok újdonság, és ahogy Mark Bowen gitáros-producer pár hete lapunknak nyilatkozta, ez egy szerelmes lemez. Ez persze nem mindig egyértelmű, de az tény, hogy a zenekar jelentős váltáson esett át – ami a hangzásvilágot illeti. A Gospel című szám egy zongorás-vonós ballada, hasonlóan a szaxofont is bevető Monolithhez, a Grace tűnődős, elszállós hangulatú dal, nagyszerű gitár­effektekkel, a POP POP POP táncos posztpunkja meg színtiszta LCD Soundsystem, és ebben az az érdekes, hogy a szóban forgó együttesből James Murphy és Nancy Whang vokálozik a Dancer című dance-punkos slágerben. Azért az is megkapja a magáét, aki a régebbi IDLES-t hiányolná, és a minimalista basszus is ugyanolyan megbízhatóan röfög, mint korábban. A Gift Horse biztosan nagy koncertkedvenc lesz, a Hall & Oates a címe ellenére igencsak zúzós, és ezen kívül is akad jó pár, pogózásra ingerlő momentum. Élőben nyilván mindegyik dal jobban igazodik a megszokott hangzáshoz és őrülethez, de a Tangk hallatán az a legörömtelibb fejlemény, hogy az IDLES lassacskán lemezen is annyira erős, mint élőben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.