Visszhang: könyv

G. István László: Villanó por

Visszhang

A szerző már az első ciklus Vándormadár című versében egy­értelműen kijelöli, milyen belső és külső tájakra kísér.

„A szakadást nevezzük kényszerből / otthonnak, kiszakadunk a méhből, beszakadunk / a sírba, folytonos csak a sehollét, a szél / átlós birodalma.” A sűrű, egymástól látszólag messze eső referenciákat mozgató, ám világosan strukturált kötetben szinte végig lét és nemlét elmosódó határvidékén bolyongunk, miközben távoli népek ősi mítoszain vagy a zsidó-keresztény tradíció elemeinek tükrében, máshol pedig személyes emlékfoszlányokon át pillantunk rá önmagunkra. Merengő, lassú szövegek ezek, elmélyült és figyelmes olvasást igényelnek. A versek minden egzotikumukkal együtt is ismerős világában elmerülve egészen különleges meditatív élményben lehet részünk.

Ezt az érzetet erősíti, hogy az egyes darabok többsége formailag jobbára ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, a gyakran tagolatlan, versszakokra csak a legindokoltabb esetben bontott szövegek áradása így egyfajta monotóniába ragad. Ez a tudatos kötöttség, a kiforrott költői hangot erősítő keretrendszer ugyanakkor lenyűgöző tematikai sokszínűséggel párosul, és az ebből fakadó termékeny kontraszt jól rímel a versek poétikai törekvéseire. Így lehetséges például az is, hogy az első olvasásra nagyon hasonló szövegek valójában ismeretlen világok sorát tárják fel az afrikai törzsi mitológiáktól az óceániai teremtéstörténetekig, amelyekhez kapcsolódóan a kötet végén alapos jegyzetek segítik a befogadást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."