Visszhang: könyv

Izsó Zita: Bekerített erdő

Visszhang

A szerző negyedik verseskötetének „címszereplője” nem a mesék kerek erdeje, de majdnem, hisz’ sok minden megtörténhet itt.

Az egyik versben (Lopódarazsak) arról értesülünk, hogy szükségtelen a beszéd, mert a fák oly közel nőttek egymáshoz, hogy az állatok könnyedén átugrálhatnak egyikről a másikra, mint a gondolatok a családtagok között. Máshol ez a bekerített erdő egyfajta édenkertként, megint máshol ígéretként jelenik meg. (Az édenkert, mint az ígéret földje?) E könyvben nem ritkák ezek az átalakulások. Egy másik versben (Olvadás) is: az érzések állatok (kukákat borogató medvék), de egy sorral odébb már a halottak lesznek medvék („párás ablaküveg mögül nézzük őket / tudjuk, ez az utolsó lehetőség, / hogy beszéljünk velük, / de még most sem merünk kimenni”). Aztán van úgy, hogy a mondatok alvás közben a párnára folynak. Izsó a kötet elején (a háromból az első ciklusban, amely a Három címet kapta) tragédiákra irányítja a líra reflektorait. Gyermeket ért szexuális erőszak (Selyem), gyilkosság (Halleves), felesége gyógyíthatatlan betegségébe beleőrülő férj (Űrséta), de még a rokonlátogatásról szóló vers is a Helyszínelés címet kapja. Mégis van valami elegancia, játék és humor e gyászos szövegekben is. Ritkán találkozni ennyi viruló hasonlattal, amelyek pontosítják és fűszerezik is a szövegeket, hogy aztán az utolsó ciklusban (Egy, hiszen ez egy visszaszámlálás) a múltat lángokban lássuk, és a versek egyfajta különös, a társban vagy egy távoli mikrobolygó békéjében oldódjanak fel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.