Visszhang

Akinek nagyon hiányzott volna Jack Bauer, megnyugodhat, hősük visszatért.

Nem kérdés, hogy mennyire aktuális Móricz Zsigmond novellája a mai magyar viszonyok között.

Együttesük két zenei világ határán cövekelt le, és mindkettőből behozzák a legjobb dolgokat.

A galaxis őrzőin eddig kétszer múlt az univerzum sorsa.

A szerző az előző mesekönyvével, Az utolsó báránnyal szinte berobbant a gyerekirodalomba.

A neves olasz dirigens fiatal felfedezettjét is magával hozta: az 1998-as születésű, kedves különcnek tetsző Fudzsita Mao úgy battyog a színpadra, mint egy öregember.

Azt, hogy Mexikóban mennyit ér az emberélet (semennyit), számos film tárgyalta már.

A londoni születésű, sokoldalú zenész számára nem volt mindig áldás a nagyváros.

Ha lenne rá lehetőséged, szeretnéd-e látni a saját halálodat? – teszi fel a kérdést számtalan film és sorozat.

Minden valószerűtlen: élénk színű gumimatracok, rapid házasság és hirtelen jött örökbefogadás, egy szép hercegnő – a Lady, Alice of Nevermore (Mentes Júlia) –, aki rangon alul választja ki magának Edgar Walport (Keresztes Tamás).

A fülszöveg és az előszó erősen aláhúzza, amit éreznünk kellene Picasso verseivel kapcsolatban: a világhírű festő nem egyszerűen jó, hanem egyenesen nagyszerű költő.

Érdekes lehetne egy kutatás, amely azt vizsgálja, hogy mit gondolnak a feminizmus előrehaladottságáról azok, akiknek van streaming előfizetésük, illetve azok, akiknek nincs.

Sharon Kovacs holland énekesnőnek nincsenek magyar felmenői, magyaros hangzású művésznevét a nevelőapjától kölcsönözte.

A versekben megszólaló változatos hangok legfontosabb közös tulajdonsága, hogy „figyelve vannak”.