Visszhang

Mondjuk, pofa kell hozzá, hogy valaki egy klasszikus regény, zenemű vagy (mint itt) film címét lenyúlja.

A Budapesti Fesztiválzenekar francia előadók főszereplésével Ravelt és Saint-Saënst állította reflektorfénybe.

Az orosz származású lett költő cím nélküli verseiben könnyű eltévedni.

A Young Fatherst nem egyszerű műfaji kategóriák közé szorítani.

Házi barkácsfegyverekkel felszerelt idegenek érkeznek az erdőben fekvő kunyhóhoz, ahol egy meleg pár és örökbe fogadott kislányuk tölti a vakációt.

A hellének a hunyor gyökerét javasolták az erotikus hevület csillapítására, ifjabb Plinius az ájulásig erőltetett fizikai munkát, a 18. századi német orvosok pedig azt, hogy a szerelmes ifjú költözzön össze egy másik férfival.

Nyilván az a legfőbb baj a színigaz történetek filmre vitelével, hogy ismerjük a végüket.

Vigyázó füleit Írországra érdemes vetnie annak, aki jó posztpunkot akar hallgatni mostanában.

Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.

A tizenhat éve futó versenyen két jelentős újítást vezettek be: végre nem a hangulatos, de kényelmetlen Zászlótérben és nem is egy akusztikailag megművelhetetlen előtérben tartják a tehetségek szemléjét, hanem a Fesztivál Színházban.

A birminghami születésű Lawrence a nyolcvanas években a Felt nevű kultikus indie-zenekar frontembere volt, majd a következő évtizedben a glamrock és az elektropop között egyensúlyozó Denim projektjével próbált betörni a slágerlistákra – sikertelenül.

Utcalánynak lenni is csak egy foglalkozás. Szolgáltatás, amiért a kuncsaft fizet. Ha elégedett, visszajár.

A novellák főhőse és elbeszélője falun nőtt föl, filozófiát, történelmet tanult, majd a fővárosba költözve jártassá vált a harcművészetben, és újságírásból élt.

„Tisztelgés a meggyilkolt géniusz előtt” – olvassuk a lemezborítón, és ez rögtön magyarázatot kíván.