Visszhang: koncert

Kronos Quartet: Five Decades

Visszhang

Öt évtizeddel ezelőtt nem pontosan így nézett ki a négyes fogat, de a primáriusi székben már akkor is David Harrington ült.

A Kronos Quartet – klasszikus formátumú világzene, haydni örökség, hippigúnyában – már csak az újszülöttnek új tréfa, de máig tud meglepetést okozni, még a cseppet kimért budapesti közönségnek is. No, nem feltétlenül az All Along the Watchtower meg a House of the Rising Sun vonósnégyes-feldolgozásaival, pedig azok is jól szólnak – s az embernek legfeljebb az jut eszébe: Jimi mindezt egyetlen gitáron játszotta el. Hanem Steve Reich Triple Quartetjével, ahol a játékosok loop pedálokkal hatványozzák meg saját lehetőségeiket (ezt a remekművet alig hallhatjuk itthon, mert a legtöbb koncertszervező nem szeretne jogdíjat fizetni). A szünet után a varázslatos hangú iráni énekesnő, Mahsa Vahdat csatlakozott az együtteshez, hogy előadjanak néhány dalt perzsa költők, köztük Rúmi verseire. Egy részüket hallottuk már a Placeless című lemezen, de az I Will Be Your Voice például ősbemutató volt.

A születésnapját ünneplő Kronos Quartet pályájának következő fordulópontja akkor lesz, amikor a 74 éves Harrington kezében megremeg a hegedű, de ennek még nincsen semmi jele. Azt mégis jó látni, hogy van utánpótlás: például Paul Wiancko a csellista székében, aki tíz évvel fiatalabb, mint az együttese. Szükség van rájuk: a crossover műfaj ízléstelen gyakorlatára számos példát találunk, ilyen míves produkciókra kevesebbet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.