Visszhang: koncert

Kronos Quartet: Five Decades

Visszhang

Öt évtizeddel ezelőtt nem pontosan így nézett ki a négyes fogat, de a primáriusi székben már akkor is David Harrington ült.

A Kronos Quartet – klasszikus formátumú világzene, haydni örökség, hippigúnyában – már csak az újszülöttnek új tréfa, de máig tud meglepetést okozni, még a cseppet kimért budapesti közönségnek is. No, nem feltétlenül az All Along the Watchtower meg a House of the Rising Sun vonósnégyes-feldolgozásaival, pedig azok is jól szólnak – s az embernek legfeljebb az jut eszébe: Jimi mindezt egyetlen gitáron játszotta el. Hanem Steve Reich Triple Quartetjével, ahol a játékosok loop pedálokkal hatványozzák meg saját lehetőségeiket (ezt a remekművet alig hallhatjuk itthon, mert a legtöbb koncertszervező nem szeretne jogdíjat fizetni). A szünet után a varázslatos hangú iráni énekesnő, Mahsa Vahdat csatlakozott az együtteshez, hogy előadjanak néhány dalt perzsa költők, köztük Rúmi verseire. Egy részüket hallottuk már a Placeless című lemezen, de az I Will Be Your Voice például ősbemutató volt.

A születésnapját ünneplő Kronos Quartet pályájának következő fordulópontja akkor lesz, amikor a 74 éves Harrington kezében megremeg a hegedű, de ennek még nincsen semmi jele. Azt mégis jó látni, hogy van utánpótlás: például Paul Wiancko a csellista székében, aki tíz évvel fiatalabb, mint az együttese. Szükség van rájuk: a crossover műfaj ízléstelen gyakorlatára számos példát találunk, ilyen míves produkciókra kevesebbet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.