Visszhang: koncert

Kronos Quartet: Five Decades

Visszhang

Öt évtizeddel ezelőtt nem pontosan így nézett ki a négyes fogat, de a primáriusi székben már akkor is David Harrington ült.

A Kronos Quartet – klasszikus formátumú világzene, haydni örökség, hippigúnyában – már csak az újszülöttnek új tréfa, de máig tud meglepetést okozni, még a cseppet kimért budapesti közönségnek is. No, nem feltétlenül az All Along the Watchtower meg a House of the Rising Sun vonósnégyes-feldolgozásaival, pedig azok is jól szólnak – s az embernek legfeljebb az jut eszébe: Jimi mindezt egyetlen gitáron játszotta el. Hanem Steve Reich Triple Quartetjével, ahol a játékosok loop pedálokkal hatványozzák meg saját lehetőségeiket (ezt a remekművet alig hallhatjuk itthon, mert a legtöbb koncertszervező nem szeretne jogdíjat fizetni). A szünet után a varázslatos hangú iráni énekesnő, Mahsa Vahdat csatlakozott az együtteshez, hogy előadjanak néhány dalt perzsa költők, köztük Rúmi verseire. Egy részüket hallottuk már a Placeless című lemezen, de az I Will Be Your Voice például ősbemutató volt.

A születésnapját ünneplő Kronos Quartet pályájának következő fordulópontja akkor lesz, amikor a 74 éves Harrington kezében megremeg a hegedű, de ennek még nincsen semmi jele. Azt mégis jó látni, hogy van utánpótlás: például Paul Wiancko a csellista székében, aki tíz évvel fiatalabb, mint az együttese. Szükség van rájuk: a crossover műfaj ízléstelen gyakorlatára számos példát találunk, ilyen míves produkciókra kevesebbet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."