Szemrevaló: Visszhang

Lány a Tűparkból  

  • SzSz
  • 2021. október 6.

Visszhang

A zürichi egykori Tűpark igazi, köztévés rémhíradókból ismerős no-go zónákra hajazott: mocsok, szemét és bűnözés volt az úr, a drogosok, prostituáltak és hajléktalanok pedig különösebb szabályozás nélkül éltek a svájci város közepén több mint tíz éven keresztül.

1995-ben aztán felszámolták a drogtanyát; hősünk, a 11 éves Mia heroinfüggő anyjával együtt a köztéren álló, koszos lakókocsi helyett hirtelen egy kispolgári panellakásban találja magát. A körülmények változtak ugyan, de attól, hogy rendezettebb helyen hajthatják álomra fejüket, a közegtől mégsem sikerül elszakadniuk: hamar felbukkannak a régi „barátok”, megjelennek az ismerős dílerek, Mia pedig felelőtlen, ám szerető anyja helyett nemsokára már egy eszét vesztett heroinistával találja szembe magát. Másnap a hatás elmúltával jön a bűntudat, az apró ajándékok, a fogadkozás, hogy ezentúl minden más lesz, majd az egész kezdődik elölről.

A Lány a Tűparkból mégsem kizárólag a függőség erejéről szóló drogdráma: azt igyekszik bemutatni, egy okos és tehetséges kislány hogyan próbál integrálódni és új életet kezdeni, miközben a múlt árnyai folyamatosan kísértik őt. Az iskolában továbbra is csak tűparki lánynak csúfolják, maroknyi, mellette kiálló barátjának pedig egy idő után ő maga okoz csalódást, amiért nem tud úgy viselkedni, mint kortársai. Mindezek elől Mia a zene világába és képzeletbeli barátjához menekül, aki klasszikus rockslágerek dúdolásával igyekszik megnyugtatni őt – mindez legalább olyan, kinőni való mesének hat, mint az, hogy a zene jelenti az egyetlen kitörési lehetőséget a nyomorból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.