Visszhang: könyv

Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök

Visszhang

A könyv első fele a beosztottakról szól, a munkahelyi hierarchia alacsonyabb szintjein elhelyezkedő munkavállalók rémtörténeteit olvashatjuk.

Számos terület képviselői megszólalnak a pénzügyi szektortól a nonprofit és a kisvállalkozói szférán át egészen a színházig, bemutatva, hogy a rossz főnökök minden szegmensben megtalálhatók. Igen ám, de ez a szakasz a rossz főnökök rendszerezésével is megpróbálkozik, amire a válogatott interjúrészletek beemelése, elemzése, valamint a beszámolók alapján „megismert” vezetők analizálása nem igazán tűnik alkalmas formátumnak. Ezt egyébként maga a szerző is felismeri, már az előszóban jelezve, hogy „szubjektív válogatásról” van szó, ami végkép indokolatlanná teszi a kategorizálást. Ráadásul az egyoldalú, a beazonosíthatóságot elkerülendő, olykor kissé homályos történetek a „nem vagyok egyedül” vigaszán kívül nem sok tanulsággal szolgálnak. Ez kissé helyrebillen a könyv második felében, ahol többek között munkajogásszal, HR-tanácsadóval, generációkutatóval és szervezetpszichológussal olvashatunk interjúkat.

Látjuk, hogy ki lehet már mászni hasonló csapdákból, ahogy az önismeret, valamint a közösség erejének a hangsúlyozása ugyancsak nagy erénye a könyvnek. Ennek ellenére szerkezetileg mégis kissé vázlatszerű, megállapításai terén pedig gyakran esetleges marad a szöveg, felmutatva, mennyire nehéz fellépni egy diszfunkcionális rendszer kedvezményezettjeivel szemben, főképp akkor, ha képtelenek vagyunk kilépni az általuk uralt nyelvi és gondolati keretek közül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.