Egy oaklandi kis kiadónál kijött 2016-os és 2017-es lemezét követően Flying Lotus Brainfeeder kiadójához igazolt. Az idei Akousmatikous a harmadik Brainfeeder-féle albuma, és mindent megtalálunk rajta, amiért eddig is szeretni lehetett a zenéit. A dalait jellemző bódult álomszerűség csupán a felszín, a furapopból, hiphopból, funkból és ízlésesen adagolt, néha repetitív, lüktető elektronikából összerakott kompozíciókat Olsen jazzből építkező, képzett női énekhangja, jól kitalált hangszerfutamai, izgalmas billentyűs játéka, vibráló személyisége teszi oly elevenné. És nehogy holmi punnyadt downtempo dalcsokorra számítsunk: a planetológiai tanulmányai nyomán multiverzumokról és összeomló dimenziókról daloló művész bármikor képes gyors ritmusváltásokra – remek példa erre az albumot nyitó címadó szám, amely kompozícióját tekintve telivér fúziós jazzdarab, a fináléja például nyaktörő drill & bass. A jórészt takarékos terjedelmű, átlag két és fél perces számok e csekélynek tűnő idő alatt is adnak annyit a befogadónak, hogy értékelni tudja a ritmus- és hangsúlyváltásokat, a finom hangszeres megoldásokat, hangképeket és Olsen rafináltan ringató vokálját – ezekkel észrevétlenül rántja be hallgatóját az általa felhúzott, nem is oly könnyűszerkezetes éber álomvilágba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
