Visszhang: színház

Úrhatnám polgár

Visszhang

Jourdain úr (Pindroch Csaba) otthona csupa ragyogás: aranyban úszik minden, az ablakkeretek csillognak, mint a gyémánt.

Fodor Viola díszlete telitalálat, ahogy a kifejező és játékos jelmezek (Bianca Imelda Jeremias) is lenyűgözők. Merő túlzás, az őrület határán vagyunk. Magasan kezdődik az előadás: a giccstömeg közepén, zenekari kísérettel buzdít a szólista (Nagy Kíra) a telefonunk kikapcsolására.

Jourdain úr remek parvenü, a szerep igazi jutalomjáték Pindrochnak, aki végig csodásan hozza a szerencsétlen, reflektálatlan alakot, gyermekien pislog ki az önmagánál sokkalta nagyobb, hivalkodó tolldíszei mögül. Nevetséges, kisszerű alak. Az élő zenekari kíséret is a helyén van. A szereplők rendre kikacsintanak szerepükből, mutatva: ez az egész egy görbe tükör szeretne lenni.

„A vágyott és valóságos világ közötti űrben tengődő szereplők viselkedésében nem csupán Mo­lière, hanem a saját világunk keserű igazságkeresése is visszaköszön” – olvassuk a színlapon is. Igen ám, de Keresztes Attila rendező tükrének kicsit furcsa a foncsorozása. Mert amit látunk, az a mai valóságra nemigen reflektál, noha a téma szinte kiált érte. Ehelyett sokszor az ízléstelenségig elvitt, végtelenre nyújtott jelenetek sorjáznak, gondolok itt a szumómester hájának hosszas csapkodására, vagy az áltörökök látogatására. Mintha a rendezés nehezen találná az egyensúlyt: így olcsó szórakoztatás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.